1993. november 24-e ködös reggelén Kim és Krickitt Carpenter néhány hetes házasokként, egy barátjuk társaságában indultak útnak az arizonai Phoenixbe, hogy szokásuk szerint szüleikkel töltsék el a hálaadás ünnepét. Mivel Kim, a férj épp beteg volt, a hátsó ülésen vackolta be magát, így próbálta átvészelni a több száz kilométeres utat. Krickitt, a feleség ült a volánnál. A nyirkos és ködös időben nem vette észre, hogy két kamion kivilágítatlanul állt az úton. Az ütközés elementáris volt.
Kim agyrázkódást kapott, bordatörést szenvedett, tüdeje kilyukadt, a szívizmai megsérültek, az orra és az egyik füle kis híján leszakadt. A feleség súlyos belső fejsérülést szenvedett, barátjuk szerencsére megúszta a balesetet egy vállsérüléssel. A kórházban az orvos egy borítékot nyújtott át Kimnek felesége jegygyűrűjével és órájával. „Sajnálom, Carpenter úr..." - mondta, és mindketten tudták, ez mit jelent.
A hálaadás napját Krickitt szülei is a kórházban töltötték. Megkeresték a kórház imahelyiségét és azonmód imádkozni kezdtek. Röviddel később Krickitt állapota javult: egy idő után lassan, de csökkent az agyon található duzzanat, és veszélyesen alacsony vérnyomása is stabilizálódott, de még kómában volt. Tíz nappal a baleset után áthelyezték a phoenixi neurológiai intézetbe, ahol az orvosok figyelmeztették a férjét: ha Krickitt életben marad is, csak vegetatív állapotban tudják tartani. Az imát ekkor sem adták fel.
2012. 04. 06. (XVI/14)
