„A gyermekekért, a gyermekeknek dolgozom… olyan szelíd mesék ezek, melyek jóra és szépre tanítanak” – foglalta össze ars poeticáját a több mint száz tévés esti mesét, gyermekfilmsorozatot és reklámfilmet jegyző Foky Ottó. Munkái gyermekkönyvekben, diakockákon is tovább élték életüket. A mai digitális világunkban felcseperedett gyerkőcök számára a DVD és az iPod mellett valószínűleg technikai őskövületnek számít a mechanikusan tekerhető diavetítő vagy a diakockákra festett bábok világa. Ellenben a negyed nyolcas esti mese és a besötétített szobában pergő diafilm élménye számunkra, a Kádár-éra gyermekeinek Hollywood Multiplex-hatással ért fel. Akkoriban mindössze két csatornával és hétfői adásszünettel, Facebook és MP4 nélkül éltük túl a gyerekkort, ez a hír nagy valószínűséggel tudományos-fantasztikus mesének tűnhet az X és Y generáció számára. Az élményekben szegény műsorokat távirányító-mentes, fekete-fehér képcsöves készüléken néztük, ezek után talán érthető, miért néztük rongyosra a celluloid szalagra és a képernyőre varázsolt színes plasztik hősök izgalmas történeteit, amivel a Cartoon Network sem tudja felvenni a versenyt (a retro mesék megtalálhatók az MTV videótárában). Ráadásul gondolná bárki is, hogy a keleti blokk országai közül a báb- és diafilmvilág egyedül nálunk élte túl a rendszerváltást? A jelenség immár hungarikum, és ehhez letagadhatatlanul hozzájárult Foky Ottó, valamint generációkat szórakoztató „élettársai”, a bábfigurák töretlen népszerűsége.
Képregényes matektól a Babfilmig
A gyermekek képzelőerejét könnyen megragadó, egyszerű, ám kedves és humoros, néhol groteszk karakterek saját bevallása szerint gyerekkori élményeiből fakadtak.
2012. 09. 14. (XVI/37)
