Felix Baumgartnert az extrém sportokat kedvelőknek nem kell bemutatni, az osztrák hadsereg korábbi helikopterpilótája sok különös bázisugrással vonta már magára eddig is a világ figyelmét (lásd keretes írásunkat), azonban a mostani rekordkísérlete minden eddigit felülmúlt. Elképzelései szerint 39 ezer méter magasról, azaz a sztratoszféra közepéből, a hangsebesség átlépésével készült bázisugrást végrehajtani, amivel négy korábbi rekordot (hőlégballonnal a legmagasabbra szállást, a legmagasabbról történő bázisugrást, szabadesés közben a leggyorsabb sebesség elérését és a legtovább tartó szabadesést) akarta megdönteni. Hogy ennek sikeressége mennyire nem volt előre borítékolható, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az interneten úgy lehetett csak élőben nyomon követni az eseményeket, hogy mindent 20 másodperc késéssel sugároztak, ha netán tragédiába torkollana az esemény, azt már ne láthassák a világhálón. Nézőből ugyanis nem volt hiány. A rendkívül jól felépített marketingnek köszönhetően több száz millióan néztek bele az élő közvetítésbe, és követhették folyamatosan az eseményeket.
A világrekord-kísérletre Felix már hét éve készült. Tulajdonképpen egy küldetést látott benne, mindemellett egy sor olyan lehetőséget is, amelyeket a tudomány a későbbiekben hasznosítani tud majd. Ilyen például, hogy az emberi szervezet hogyan reagál a sztratoszférában a különböző sebesség-, illetve hőmérséklet-változásokra. Ennek később hasznát vehetik pilóták, balesetet szenvedett űrhajósok és a távoli jövőben akár még űrturisták is. A sok előkészület után az elmúlt hét hétfőjére tervezett ugrást előbb keddre, majd a nem megfelelő időjárás miatt a hétvégére halasztották. Vasárnap az új-mexikói Roswellben végül sikeresen megtörtént a felszállás. Baumgartner egy olyan kapszulában emelkedett a magasba, amely héliummal volt feltöltve, a szkafanderében pedig oxigént lélegeztettek vele, hogy minél kevesebb oldott nitrogén legyen a vérében, ugyanis így elkerülhető a búvárok körében jól ismert keszonbetegség. A start a terveknek megfelelően sikerült, 30 perccel a felszállás után már a személyszállító repülőgépek repülési magasságában járt a ballon, pár perccel később pedig 15 ezer méter magasságban, ahol –64 Celsius-fokot mutatott a külső hőmérő – ettől kezdve a sztratoszférában folyamatosan emelkedett a hőmérséklet. (A sztratoszféra körülbelül 10 ezer méter magasan kezdődik, és 50 ezer méter magasságig tart. Ebben a Földünket körülvevő rétegben a levegő nyomása egyre alacsonyabb, a hőmérséklete pedig egyre magasabb lesz, ahogy távolodunk a bolygónktól.)
Baumgartner útját egy nagy létszámú háttércsapat is segítette a földi irányítóközpontból, vele rádiókapcsolatban közvetlenül az a Joseph Kittinger kommunikált, aki 1960-ban 31 kilométeres magasságból hajtott végre ejtőernyős ugrást. A sors iróniája, hogy pont az ő szakállas rekordjait volt hivatott e kísérlet megdönteni.
2012. 10. 19. (XVI/42)
