– Én már harmincéves elmúltam, amikor megtudtam, mit tett az apám, előtte semmit nem mondott erről, teljesen hétköznapi életet élt, az apák minden erényével és hibájával. Akkor értettem meg, hogy apám évekkel korábban valami nagyon jó és fontos tettet hajtott végre, amikor Lángnéval találkoztunk. Közvetlenül ezután az életemben nem történt nagy változás, sőt az apáméban sem, holott Olaszországban, külföldön és főleg Magyarországon híres lett. Mindezek ellenére ő semmiben sem változott meg, ugyanaz a személy maradt, aki korábban volt: egy egyszerű, alázatos ember.
Én személy szerint 1992-ben, apám halála után kezdtem el értelmezni mindezeket. Csak ekkor sikerült megértenem mindannak a jelentőségét, amit tett, és még egy rendkívül fontos dolgot: a tanúságtételt. A mai korban különösen a fiatalok számára fontos azoknak a tetteknek az ismertetése, amelyeket apám abban a szörnyűséges korban vitt véghez. Ekkoriban változott meg egy kicsit az életem. Körülbelül tíz éve létrehoztuk a Giorgio Perlasca Alapítványt apám emlékének ápolására. Bejárjuk Olaszországot és emellett szinte az egész világot. Néhány hónapja például Kanadában is voltunk, hogy a személyét és különösen a példáját megismertessük az ottani emberekkel.
Mennyire lehet érezni az elmúlt évekhez képest az erősödő antiszemitizmust? Lát ebben különbséget az országok között?
2012. 11. 16. (XVI/46)
