Örökség, szorgalom, fantázia. A lekvárkirálynőnek becézett asszonynak már a szülei és a nagyszülei is pékek, illetve cukrászok voltak. Christine-t az apja Brüsszelbe volt kénytelen küldeni, hogy kitanulja a családi szakmát, mivel abban az időben Franciaországban még nem vettek fel lányokat cukrásznak. Ferber asszony lekvárkészítési technológiája nem nevezhető nagyüzeminek.
A lekvárokat a saját maga által válogatott alapanyagokból főzi. Nem készít egyszerre négy kiló gyümölcsnél többet, mert szerinte így lesz tökéletes az állag és az íz. Rézüstben, kézi munkával dolgozik, ügyelve arra, hogy a gyümölcsök színe és az ízek harmóniája tökéletes legyen. Nem a meggazdagodásban vagy nagy cégben gondolkodik, inkább a szüleitől 24 éves korában átvett üzlet tökéletesítése érdekli. Kis manufaktúrájuk mára már világhírű. Christine reggel 5-kor kel, hogy begyűjtse az alapanyagokat, és 6-kor már a bolt mögötti cukrászműhelyben dolgozik. Elsősorban cukrász. Több könyve is megjelent már, amelyek kis utánajárással itthon is megtalálhatók. A lekvárfőzés egy kosár meggyel indult, amit ajándékba kapott, lekvárt főzött belőle, és kis üvegekbe töltötte, hogy ezekkel is díszítse a kis boltot. A meggylekvár váratlan sikert aratott, hamar felvásárolták. A kiváló minőségű alapanyagokat már húsz éve a helyi gazdáktól, termelőktől szerzi be, illetve a saját kertjéből. A meggylekvár mellett például sütőtök-vanília, eper-bodzavirág, eper-menta-bors vagy málna-ibolya lekvárokat is készít. A mai napig saját kezűleg tölti meg az üvegeket, az üvegek tetejére pöttyös anyagot tesz, és szalaggal átköti. Szakmai tudását és hozzáértését mutatja, hogy ő az egyetlen hölgy, aki valaha nyerni tudott a rangos gasztronómiai versenyen, a Bocuse d’Oron.
Türelem, jó recept, friss áru. Szinte egész évben főz lekvárokat. Négy évszakos a Lekvárbiblia című könyve, amelyben 270 recept található, foglalkozik vadgyümölcsökkel (gesztenye, vadszeder, vadmálna, áfonya), egzotikus gyümölcsökkel, citrusfélékkel, és külön fejezetet szánt a bogyóféléknek (eper, málna, szeder, ribizli), az almatermésűeknek és csonthéjasoknak (őszibarack, birsalma, körte, sárgabarack) is. Érdekességnek számítanak a veteményeskertből származó lekvárok (édesburgonya, zöldparadicsom, görög- és sárgadinnye) és az elfelejtett gyümölcsökről (bodzabogyó, naspolya, som) szóló fejezetek is.
2013. 08. 23. (XVII/34)
