hetilap

Örökség, szorgalom, fantázia. A lekvárkirálynőnek becézett asszonynak már a szülei és a nagyszülei is pékek, illetve cukrászok voltak. Christine-t az apja Brüsszelbe volt kénytelen küldeni, hogy kitanulja a családi szakmát, mivel abban az időben Franciaországban még nem vettek fel lányokat cukrásznak. Ferber asszony lekvárkészítési technológiája nem nevezhető nagyüzeminek.

A lekvárokat a saját maga által válogatott alapanyagokból főzi. Nem készít egyszerre négy kiló gyümölcsnél többet, mert szerinte így lesz tökéletes az állag és az íz. Réz­üstben, kézi munkával dolgozik, ügyelve arra, hogy a gyümöl­csök színe és az ízek harmóniája tökéletes legyen. Nem a meggazdagodásban vagy nagy cégben gondolkodik, inkább a szüleitől 24 éves korában átvett üzlet tökéletesítése érdekli. Kis manufaktúrájuk mára már világ­hírű. Christine reggel 5-kor kel, hogy begyűjtse az alapanyagokat, és 6-kor már a bolt mögötti cukrász­mű­hely­ben dolgozik. Első­sorban cukrász. Több könyve is meg­jelent már, amelyek kis utánajárással itthon is megtalálhatók. A lekvárfőzés egy kosár meg­gyel indult, amit ajándékba kapott, lekvárt főzött belőle, és kis üvegekbe töltötte, hogy ezekkel is díszítse a kis boltot. A meggylekvár váratlan sikert aratott, hamar felvásárolták. A kiváló minőségű alap­anya­gokat már húsz éve a helyi gazdáktól, termelőktől szerzi be, illetve a saját kertjéből. A meggylekvár mellett például sütőtök-vanília, eper-bodzavirág, eper-menta-bors vagy málna-ibolya lekvárokat is készít. A mai napig saját kezűleg tölti meg az üvegeket, az üvegek tetejére pöttyös anyagot tesz, és szalaggal átköti. Szakmai tudását és hozzáértését mutatja, hogy ő az egyetlen hölgy, aki valaha nyerni tudott a rangos gasztronómiai versenyen, a Bocuse d’Oron.

Türelem, jó recept, friss áru. Szin­te egész évben főz lekvárokat. Négy évszakos a Lekvárbiblia című könyve, amelyben 270 recept található, foglalkozik vadgyümölcsökkel (gesz­tenye, vadszeder, vadmálna, áfonya), egzotikus gyümölcsökkel, citrusfélékkel, és külön fejezetet szánt a bogyóféléknek (eper, málna, szeder, ribizli), az almatermé­sű­ek­nek és csont­­­héjasoknak (ősziba­rack, birs­alma, körte, sárga­barack) is. Érdekességnek szá­mítanak a ve­te­­­­mé­­­nyes­­kertből származó lekvárok (édes­­­burgonya, zöld­para­­dicsom, gö­­­­­rög- és sárgadinnye) és az elfelejtett gyümöl­csök­­­ről (bodzabogyó, nas­polya, som) szóló feje­zetek is.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek