Feldmár Nóra: Annyira zavart az itthoni mélyszegénység, hogy tudtam, ezzel kell foglalkoznom.
Egy brit magániskolában érettségiztem 2004-ben Budapesten, és nem akartam a magyar oktatási rendszerben továbbtanulni, ezért a Sussexi Egyetemre jelentkeztem formatervezés szakra. Mivel a nyelvet anyanyelvi szinten beszéltem, azonnal felvettek, és könnyedén be is illeszkedtem, azt hitték, helyi vagyok. Az egyetem alatt aztán csomó mindenre rájöttem, például arra is, hogy abszolút nem ez az, amit szeretnék csinálni, inkább a környezetvédelem vonz. A formatervezés ugyanis eléggé a fogyasztói társadalom egyik kiszolgálója, és én inkább ez ellen akartam tenni, mintsem ezt támogatni. Így találtam meg az ipari ökológiát, ami akkoriban nem volt még túlreklámozva, és csak pár helyen hirdettek ilyen kurzust a világon. Ezért két évre Hollandiába költöztem a mesterképzés idejére, bár semmilyen vonzalmat nem éreztem az ország iránt. Mire a diplomamunkámhoz témát kellett választani, ismét kiábrándultam, ezúttal a nagy iparágakból, és egyszer csak kipattant a fejemből, hogy az itthoni mélyszegénység érdekel. Folyamatosan olvastam ugyanis a hazai híreket, és pont akkor kezdtek a szélsőjobboldali jelenségek megerősödni, emlékszem, akkor volt Gyöngyöspata, Hajdúhadház, és tudtam, hogyha ez engem ennyire zavar, ezzel kell foglalkoznom.
2013. 09. 27. (XVII/39)
