Dave Grossman, a nyugdíjas amerikai ranger ezredes, aki mind kiképzőként, mind a West Point pszichológia professzoraként szakértője az emberi erőszak problémakörének, munkáiban egy merőben más szemszögből mutatja be a fegyveres ámokfutások ok-okozati összefüggéseit. Tényfeltáró írásai tálcán kínálják a meglepően egyszerű megoldásokat az erőszak visszaszorítására, tudatosítva persze, hogy e cél megvalósítása rendkívül széles körű nemzeti és nemzetközi összefogást igényel. A szakértő úgy látja, hogy mind az elkövetők torz személyiségéért, mind a hatékonyságukért a videojátékok és a média által közvetített erőszak a felelős. Egybehangzóan állítja ezt az Amerikai Orvosi Szövetség (AMA), az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) tiszti főorvosa, valamint az amerikai legfőbb ügyész is.
Ezen álláspont képviselői ma is arra az Amerikai Orvosi Szövetség Folyóirata (JAMA) által közzétett tanulmányra hivatkoznak (1992), amely a tévéerőszak hatásáról szól. Eszerint azokban a nemzetekben, régiókban, illetve városokban, ahol a televízió megjelent, majd elterjedt, egy azonnali erőszakrobbanás történt a játszótereken, és a gyilkossági arány 15 éven belül megduplázódott. Ennyi időbe telik ugyanis, amíg egy brutalitáson felnevelkedett kisgyermek eléri a „primer bűncselekmény” elkövetésének korát.
Az Egyesült Államokban évente több mint 10 ezer gyilkosságnak mint-egy fele a televízió által közvetített erőszak hosszú távú gyermekkori expozíciója. A tanulmány kimutatta, hogy a televízió elterjedésétől a kilencvenes évekig a súlyos testi sértések száma több mint hétszeresére nőtt Amerikában. Az egy főre jutó támadások csaknem ötszörösükre emelkedtek Kanadában, Norvégiában és Görögországban, körülbelül négyszeresükre Ausztráliában és Új-Zélandon, megháromszorozódtak Svédországban, és mintegy megduplázódtak Belgiumban, Dániában, Angliában, Walesben, Franciaországban és Magyarországon. 1997-ben Japánban egy éven belül 30 százalékkal nőtt a fiatalkori erőszakos bűnözés.
2013. 11. 22. (XVII/47)
