– Már az 1990-es évek előtt ismertük egymást, amikor még egy szabadság-hegyi, középosztálybeli úri fiú voltam, és a családom azt szerette volna elérni, hogy ügyvéd legyen belőlem. Ebben a közegben nagyon langyosnak éreztem az életemet, s ezen az iskola vagy más dolgok sem tudtak változtatni. Ezért fordultam először az underground világa felé a kilencvenes években, ami az akkori világgal szembeni egyfajta protestálást is jelentett. Ügyvédként biztosan magasabb anyagi szintet tudtam volna biztosítani, hiszen három gyermekem van, azonban a zene segítségével kompromisszumok nélkül meg tudtam őrizni egy olyan belső integritást és függetlenséget, amelyet az anyagi javak önmagukban nem tudtak volna megadni számomra. Sok művész jár hasonló cipőben, nekünk azonban az is a szerencsénk, hogy az értékrendünknek köszönhetően rendezett családi életet élhetünk.
Hol tart most a közös munka?
– Az újabb hanglemez nagyon sok dala már összeállt bennem, ezen kívül a Tamás által említett kuplék kifinomultabb hangszerelésével vagyok elfoglalva.
2014. 02. 07. (XVIII/6)
