ANapkirály, XIV. Lajos 1664 tavaszán nagyszabású ünnepséget szervezett szeretője tiszteletére a versailles-i kastélyban. Lovagi tornák, dús lakomák, álarcos felvonulások és táncok szórakoztatták a hatszáznál több vendéget. A színházi előadásokról Molière és társulata gondoskodott. Ők az eseményre két új darabbal is előálltak. Ezek közül az egyik a Tartuffe, amelynek a bemutatója óriási vihart kavart. A hatalmas felzúduláson maga a szerző is igen meglepődött, hiszen ekkoriban mutattak be az udvarban
– minden ellenreakció nélkül – egy, a hitet kigúnyoló darabot. Molière szerint támadói sem az eget, sem a vallást nem védelmezik, kizárólag önmagukat. A támadások annak ellenére folytatódtak, hogy a darab hivatalos beharangozója is felhívta rá a figyelmet: a mű nem azokról szól, akiket az igazi áhítat vezet a hit útjára, hanem azokról, akiket „a jó cselekedetek hiú fitogtatása nem gátol meg a rossz cselekedetek elkövetésében”.
A darab teljes betiltását számos szervezet szorgalmazta. Közülük talán leghangosabb az Oltáriszentség Társaság volt. A tekintélyes támogatókkal – például az anyakirálynő, a párizsi érsek és a legfelsőbb bíróság elnöke – rendelkező társaság ekkor a titkosrendőrség szerepét is betöltötte. A családok belső életét is igyekeztek ellenőrizni, hogy nincsenek-e vallásellenes vagy a társadalmi rendet felforgatni kívánó emberek az otthonok falai között.
2014. 03. 28. (XVIII/13)
