Kevés olyan zenész van, akinek annyira egyedi és professzionális a játéka, hogy már az első dallamokból felismerhetővé válik. És akire nem a stílusok hatnak, hanem ő hat a stílusokra. Paco De Lucía ilyen zenész volt. Kreativitásával és tehetségével a tradicionális flamenco gitárjátékot nem csak a zene, de a világ részévé tette, és kiemelte az örök kísérő szerepéből. Más zenei stílusok iránti nyitottsága révén új hangszerekkel és irányzatokkal ötvözve pedig valóságos zenei forradalmat robbantott ki.
Paco 1947. december 21-én Francisco Sánchez Gómez néven született egy spanyol kisvárosban, a Cádiz tartományban lévő Algecírasban. Édesapja a hivatásos flamencogitáros, Antonio Sanchez, édesanyja a portugál származású Lucia Gomez. Művésznevét anyja iránti tiszteletből vette fel. Az ötgyermekes családban nemcsak az édesapa, hanem a fivérei is hatottak rá, hiszen Pepe de Lucía (José Sánchez Gómez) és Ramón de Algecíras (Ramón Sánchez Gómez) szintén zenészek, valamint unokahúga (María Lucía Sánchez Benítez) hazájában elismert énekesnő.
„Az édesapám és a fivéreim is gitároztak, szóval mielőtt kézbe vettem volna a hangszert, vagy megtanultam volna beszélni, már hallgattam őket. Sőt, mielőtt elkezdtem volna játszani a gitáron, ismertem a flamenco minden ritmusát. Ismertem az érzést, és hogy mit jelent a zene, úgyhogy amikor játszani kezdtem, közvetlenül azt a hangot játszottam, ami a fülemben szólt” – mondta a művész 1994-ben, a Guitar Playernek adott interjúban.
2014. 03. 07. (XVIII/10)
