Egon Erwin Kisch 1885-ben, Prágában született egy németajkú zsidó családban, Hermann Kisch, textilkereskedő és felesége, Ernestine öt fia közül a másodikként. Születési neve Egon Kisch volt, az Erwin keresztnevet irodalmi álnévként vette fel később. Tizenhat éves korában elhunyt az édesapja, ettől kezdve édesanyja kezdte el támogatni. Így volt lehetősége Ausztria és Bajorország tájait bejárni, amiről útinaplót is készített. Hazatérve még abban az évben beiratkozott a prágai Műszaki Főiskolára, tanulmányait azonban már az első félév után megszakította, és a második félévben a német nyelvű Karl Ferdinand Egyetemen kezdett német irodalomtörténetet és középkori filozófiatörténetet hallgatni. A következő évben, 1904-ben megkezdte egyéves katonai szolgálatát a királyi és császári hadseregben, melynek nagy részét azonban fogdában töltötte. Magatartása miatt ugyanis felettesei anarchistának tartották, így a szolgálati idő letelte után nem a megszokott tartalékos tisztté való előléptetés várt rá, hanem tizedesként szerelt le. A katonai fogdában találkozott először az Osztrák– Magyar Monarchia rendszerét ellenző baloldali csoportosulásokkal, akik nagy hatást gyakoroltak rá. A hadseregtől való leszerelése után azonnal beiratkozott egy berlini magán újságíró-iskolába.
Az első irodalmi szárnypróbálgatásait még 1899–1900 fordulóján tette, amikor Erwin Kisch néven jelentette meg egy versét egy prágai újságban. Az álnévre az iskola szabályzata miatt volt szükség, amely tiltotta diákjainak a sajtóban való publikálást. Ettől kezdve ez a maga által választott keresztnév is szerepelt írásai alatt. Első verseskönyve 1905-ben jelent meg Drezdában édesanyja anyagi támogatásával. Egy évvel később megjelent második könyve, Kisch egyetlen elbeszéléseket és történeteket tartalmazó kötete. 1906-ban, szintén egy teljesített félév után publicisztikai tanulmányait is félbehagyta, és visszatért Prágába, ahol gyakornokként munkába állt a helyi napilapnál. Itt hat hetet töltött, majd a neves Bohemia kezdte el helyszíni tudósítóként foglalkoztatni, ahol a prágai eseményekről adott tájékoztatást olvasóinak. Ez volt Kisch ugródeszkája a későbbi kiemelkedő és a mai napig meghatározó újságírói és riporteri munkásságához. A fiatal Egonnak 1910-től már állandó rovata volt Prágai barangolás címen.
Gyakori vendégévé vált a fővárosi Fehér Nyúlhoz címzett vendéglőnek, a prágai bohémek legfontosabb találkozóhelyének, emellett a Montmartre éjszakai kávéháznak, ahol a fárasztó munkanapokat pihente ki. Az ezekben az években gyűjtött, időnként erőszakos és alvilági élményeiből, valamint a kávézókban hallott színes történetekből később könyvei is merítettek. Munkája során az éppen Prágában tartózkodó Thomas Alva Edisonnal is készített interjút.
2014. 09. 12. (XVIII/37)
