A jelenség egyik eklatáns példája a Jin Jiang, a világ egyik legnagyobb hotelhálózata. Ez az állami monstrum (SOE: state owned enterprise) Kínaszerte több ötcsillagos szállodát üzemeltet, valamint egy olcsó motelhálózatot és egy utazási irodát is. A Jin Jiang finoman szólva látott már szebb napokat is: a cégóriás legjobb szállodái rendszeresen láttak vendégül népes külföldi delegációkat. Többek között Richard Nixont is 1972-ben, amikor Kína és az USA megkezdte kapcsolatuk „történelmi rendezését”. Az utóbbi években azonban a látogatók – érthető módon – inkább az újabb hoteleket részesítik előnyben a Jing Jiang dohos szobáival és avítt bútoraival szemben.
Amikor az emberek a kínai állami cégekre gondolnak, többnyire óriási bankok és olajvállalatok jutnak az eszükbe. Ám a közel 155 ezer (!) állami tulajdonban lévő kínai cég többségének esete inkább a Jin Jiangra hasonlít, mintsem valami felhőtlen sikersztorira. Ezek javarészt olyan bizniszek, amelyeknek vajmi kevés közük van az ország gazdasági, illetve politikai prioritásaihoz. Az elmúlt években pedig sorozatos arcul csapásokat szenvedtek el a piacukon a magánkézben lévő versenytársaiktól. De ez most talán megváltozhat… Kína már legalább tíz éve próbálja megerősíteni az államkapitalizmus eszményét és működését, életet lehelve az ilyen szerencsétlen „jinjiangok” százaiba, ha nem ezreibe.
Manapság tulajdonképpen két fő problémája van a vegetáló kínai SOE-knak – állapítja meg a The Economist. Először is, nem tudtak beilleszkedni a kormányzat stratégiai célkitűzéseibe, azaz a légi közlekedés, az erőművek és a telekommunikáció világába. A Kínai Kommunista Párt szent meggyőződése ugyanis, hogy ezeknek az említett területeknek kellene dominálnia a távol-keleti óriás növekvő, de igen összetett gazdaságában. Ezt megvalósítani azonban csak az állami cégek jó, ha fele tudja. A preferált körből úgy 80 ezer cég rögtön kiesik. Ezek többnyire a szállodaüzemeltetők, az étteremtulajdonosok és a bevásárlóközpontok gazdái. De ki hibáztatná őket? Az adott körülmények túl csábítóak voltak a megnyitásukhoz. Az állami cégek ugyanis pénzügyi támogatást kaptak, a helyi önkormányzatok kedvezően bírálták el a kéréseiket, és még a szabályozók is kesztyűs kézzel bántak velük.
2014. 09. 05. (XVIII/36)
