Löw Lipót 1811-ben született a morvaországi Czernahorán, felmenői között apai és anyai ágon több rabbi volt. 13 éves korától különböző jesivákban tanult, majd híres rabbik magán-tanítványaként gyarapította tudását. A Talmud és a Szentírás mellett nyelvészettel, történelemmel, esztétikával foglalkozott, Mendelssohn és Herder könyveit olvasta, Schiller verseit fordította héberre. Német anyanyelve mellett megtanult héberül, csehül, olaszul, franciául, latinul és görögül. 1829-ben Kismartonban ismerkedett meg a magyar nyelvvel, melyet később tökéletesen megtanult. 1835-ben avatták rabbivá, Morvaországban azonban nem kapott állást a reformer művei miatt eretneknek tartott Chorin Áron aradi rabbival való barátságáért. Ezt követően házitanítóskodott, majd különböző világi intézményekben – a pesti és pozsonyi lutheránus gimnáziumban, a bécsi egyetemen – képezte magát. Bécsben Mannheimer modern szellemű zsinagógájába járt, az ő ajánlására hívták meg Nagykanizsára próbaszónoklatra, ahol 1841 nyarától helyettes rabbiként, 1842–46 között pedig főrabbiként ténykedett.
Löw itt-tartózkodásának öt esztendeje alatt vált a reformirányzat (neológia) ikonjává, a reformkor egyik mértékadó személyiségévé és nemzetközi szaktekintéllyé. Újításaival arra törekedett, hogy a zsidó vallás törvényeit összhangba hozza a polgárosodás követelményeivel és a magyarosodás kívánalmaival. A zsidóság emancipációját oly módon kapcsolta össze annak modernizációjával és integrációjával, amely egyúttal a zsidó identitás, a vallási hagyományok megőrzését is biztosította. Sem a kikeresztelkedést, sem a befelé fordulást nem tartotta elfogadhatónak: a zsidó hagyományok és a modernizáció értékeinek együttes megvalósítását hirdette. A modernizáció érdekében szükségesnek tartotta a zsinagógai reformokat és a magyar nyelv terjesztését, valamint a zene bevezetését – orgona és férfikórus közreműködésével – az istentisztelet részeként. 1844-től magyarul prédikált, s a nagykanizsai zsidótemplomban szólalt meg először Magyarországon orgona 1845. október 22-én.
A magyarosodást a vallási reformmal összekapcsoló mondatai később szállóigévé váltak: „Bátran tehát, barátim! honosítsa a zsinagóga a magyart, s reméljük, hogy a magyar honosítandja a zsinagógát” – azaz a zsidóságot polgári egyenjogúsággal ruházza fel. Löw a zsidó elemi iskolában nagy hangsúlyt helyezett a magyar nyelv és irodalom elsajátítására, 1842-ben pedig iparos és kézműves egyesületet szervezett Nagykanizsán. 1844-ben a Pesti Hírlap hasábjain fejtette ki nézeteit, vitatkozva az integrációt ellenzőkkel, vagy az önfeladó beolvadást szorgalmazókkal (így Kossuthtal). Cikkeiben felvetette egy magyar nyelvű rabbiképző intézet felállításának szükségességét.
2014. 10. 17. (XVIII/42)
