hetilap

Löw Lipót 1811-ben született a morvaországi Czernahorán, felmenői között apai és anyai ágon több rabbi volt. 13 éves korától különböző jesivákban tanult, majd híres rabbik magán-tanítványaként gyarapította tudását. A Talmud és a Szentírás mellett nyelvészettel, történelemmel, esztétikával foglalkozott, Mendelssohn és Herder könyveit olvasta, Schiller verseit fordította héberre. Német anyanyelve mellett megtanult héberül, csehül, olaszul, franciául, latinul és görögül. 1829-ben Kismartonban ismerkedett meg a magyar nyelvvel, melyet később tökéletesen megtanult. 1835-ben avatták rabbivá, Morvaországban azonban nem kapott állást a reformer művei miatt eretneknek tartott Chorin Áron aradi rabbival való barátságáért. Ezt követően házitanítóskodott, majd különböző világi intézményekben – a pesti és pozsonyi lutheránus gimnáziumban, a bécsi egyetemen – képezte magát. Bécsben Mannheimer modern szellemű zsinagógájába járt, az ő ajánlására hívták meg Nagykanizsára próbaszónoklatra, ahol 1841 nyarától helyettes rabbiként, 1842–46 között pedig főrabbiként ténykedett.

Löw itt-tartózkodásának öt esztendeje alatt vált a reformirányzat (neológia) ikonjává, a reformkor egyik mértékadó személyiségévé és nemzetközi szaktekintéllyé. Újításaival arra törekedett, hogy a zsidó vallás törvényeit összhangba hozza a polgárosodás követelményeivel és a magyarosodás kívánalmaival. A zsidóság emancipációját oly módon kapcsolta össze annak modernizációjával és integrációjával, amely egyúttal a zsidó identitás, a vallási hagyományok megőrzését is biztosította. Sem a kikeresztelkedést, sem a befelé fordulást nem tartotta elfogadhatónak: a zsidó hagyományok és a modernizáció értékeinek együttes megvalósítását hirdette. A modernizáció érdekében szükségesnek tartotta a zsinagógai reformokat és a magyar nyelv terjesztését, valamint a zene bevezetését – orgona és férfikórus közreműködésével – az istentisztelet részeként. 1844-től magyarul prédikált, s a nagykanizsai zsidótemplomban szólalt meg először Magyarországon orgona 1845. október 22-én.

A magyarosodást a vallási reformmal összekapcsoló mondatai később szállóigévé váltak: „Bátran tehát, barátim! honosítsa a zsinagóga a magyart, s reméljük, hogy a magyar honosítandja a zsinagógát” – azaz a zsidóságot polgári egyenjogúsággal ruházza fel. Löw a zsidó elemi iskolában nagy hangsúlyt helyezett a magyar nyelv és irodalom elsajátítására, 1842-ben pedig iparos és kézműves egyesületet szervezett Nagykanizsán. 1844-ben a Pesti Hírlap hasábjain fejtette ki nézeteit, vitatkozva az integrációt ellenzőkkel, vagy az önfeladó beolvadást szorgalmazókkal (így Kossuthtal). Cikkeiben felvetette egy magyar nyelvű rabbiképző intézet felállításának szükségességét.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek