David Thomas gyerekkora születésétől fogva hányatottnak bizonyult. Anyját nem ismerte, s hathetes csecsemőként került New Jersey államból Michiganbe, ahol Rex és Auleva Thomas örökbe fogadták. Ötéves korában örökbefogadó anyja meghalt, s tízéves koráig még két mostohaanya elköltözését kellett megérnie. Rex, az apa szüntelenül úton volt, hogy munkát találjon. Végül a megboldogult Auleva édesanyja, Minnie Sinclair mint „legközelebbi rokon” vette a szárnyai alá. Tőle tanulta meg azt az alapelvet, hogy „a kemény munka jót tesz a léleknek, és távol tartja az önsajnálatot, mert nem hagy rá időt”.
Rexnek, az apának nem sok ideje maradt az örökbefogadott fiára, azonban gyakran látogattak el olyan kis éttermekbe, ahol kiváló hamburgereket fogyaszthattak. Dave rendkívül élvezte ezeket az alkalmakat, és csodálkozva figyelte, hogy a közös étkezés miként hozza össze a családokat. Nyolcéves korában már arról álmodozott, hogy egyszer majd a világ legjobb éttermével lepi meg a világot: a legjobb ételekkel, a legkiválóbb alkalmazottakkal, s ő pedig a legjobb főnök lesz, akit mindenki kedvel. Affinitása a munkához már tizenkét éves korában megmutatkozott, élelmiszereket szállított, majd csaposfiú lett, de végül mindkét munkahelyén nézeteltérései keletkeztek, és kirúgták. „Soha nem viszed semmire” – korholta főnöke az elbocsátott csaposfiút, akiről kiderült, hogy idősebbnek adta ki magát, hogy elvállalhassa az állást.
Ő azonban úgy döntött, hogy soha nem adja fel. „Semmi sem jön létre kemény munka nélkül” – fogalmazta meg akkori elszántságát. Ezután egy családi vállalkozásban, a knoxville-i Regas Étteremben folytatta, több sikerrel. Hamarosan Fort Wayne-be (Indiana állam) költöztek, ott pedig a Hobby House Étteremhez került, pincérsegédnek. Mindent megfigyelt, mindent megjegyzett, főleg a konyhát, mint akinek szüksége lesz minden tapasztalatra. Amikor családja a városból továbbköltözött, Dave 15 évesen úgy döntött, hogy marad Fort Wayne-ben, és tovább dolgozik álmai megvalósításán. Abbahagyta az iskolát (amit később nagyon megbánt), és teljes idejében az éttermi feladataira koncentrált. Az 1950-ben kitört koreai háborúban az amerikai csapatok élelmiszer-ellátásában szolgált, s 2000 katona étkezéséért volt felelős, leszerelése után pedig ismét Fort Wayne-ben folytatta. S mit ad a sors? A már jól ismert étteremben megakadt a szeme egy csinos felszolgálólányon, akit hamarosan feleségül vett. Nem sokkal ezután, az 1950-es évek közepén éppen ebbe a városba érkezett a Kentucky Fried Chicken (KFC) alapítója, Harland Sanders, hogy franchise rendszerű éttermeket nyisson. Dave jó kapcsolatba került vele, s ifjú házasként bekerült a „csirkebizniszbe”, amely hozzásegítette a saját egzisztenciájának megteremtéséhez. Új ötletekkel állt elő, és sikert sikerre halmozott. Végül 1968-ban kiszállt a közös üzletből, s eladta részesedését az alapítónak több mint 1,5 millió dollárért. Pénz és tapasztalat mind megvolt ahhoz, hogy elindítsa a saját vállalkozását.
2015. 01. 09. (XIX/2)
