hetilap

Svéd származású anyai nagyapja, Sturmann Márton elkötelezett protestáns nemes volt, aki mély barátságot ápolt a kor nagyjai­val. Újító és nyitott szelleme révén felismerte, hogy a vasból addig még senki nem csinált aranyat, és létrehozta az első magyar részvénytársaságot. Habár a nemes urak lekicsinylő véleménnyel voltak róla, az első részvényeket maga József nádor jegyezte. A társaság alapszabályát az alapító diktálta: „akcionárius lehet nemzetre és vallásra való tekintet nélkül minden tisztességes ember, izraelita felebarátainkat is beleértve”. Mély emberszeretete lépten-nyomon megnyilvánult. Szívén viselte az özvegyek és a szegény lányok sorsát is, így szalmakalapfonó gyárat hozott létre számukra. Leánya, Beniczkyné Sturmann Karolina – a későbbi Veres Pálné édesanyja – korának egyik legnagyobb műveltségű asszonyává vált, aki özvegységre jutva minden energiáját három lánya oktatására fordította. Annyira szeretett nevelni, hogy a béresek gyermekeit is maga köré gyűjtve írni, olvasni, számolni tanította őket. A lányok azonban hamar teljes árvaságra jutottak, édesanyjukat a kolerajárvány idején veszítették el, innentől nagyapjuk tótgyörki kastélyában nevelkedtek. A középső lány, Hermin tizenöt éves volt ekkor. Szinte mindenre nyitott volt, képezte magát földrajzból, történelemből, irodalomból, de a politika és a művészetek terén is komoly érdeklődést tanúsított.

Az élénkebb társasági élet céljából apai nagynénjük, Tihanyi grófné meghívására Pestre költözött a három grácia. Hermin itt találkozott későbbi férjével, Nógrád vármegye főjegyzőjével,

Veres Pállal is, akiről Mikszáth Kálmán a következőképp vallott: „Tiszta, önzetlen jellem, mint a kristály, s nemesen dobogó szív.” Házasságkötésüket követően a nógrádi Vanyarcon telepedtek le. Az ezt követő időszakban Veres Pálnét egyetlen lánya, Szilárda nevelése foglalta le. Nem szándékozott idegen szellemű külföldi neve­lőkhöz vagy magánintézménybe adni gyermekét. Elsődleges célként a lányka mély érzéseinek és a mennyei dolgok iránti érdeklődésének kimunkálását nevezi meg. „Adjon nekem a Mindenható erőt, hogy őt jól nevelhessem, igen, e szent hivatásnak kell, hogy több időt áldozzak, kell, hogy magamnak ismereteket gyűjtsek, és azokat célszerűen alkalmazzam.” Kezdetben maga tanítja Szilárdát írni, olvasni, majd magyar, egyetemet végzett tanítókat fogad mellé, akiktől ő maga is rengeteget tanul. Finom, ám határozott fegyelmet tartott, melyet jól jelez az az apró mozzanat, midőn lányának, engedetlensége miatt, magáznia kellett édesanyját. Ez olyan mértékben hatott Szilárda lelkére, hogy onnantól fogva mindig szót fogadott.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek