– Már fiatalon, az általános iskola mellett zeneiskolába is jártam, zongorát és szolfézst tanultam. Hatodikos vagy hetedikes lehettem, amikor elkezdtem magamtól összerakosgatni hangokat, egymás után és egymás alá, így próbálgattam a hangzásokat. Tulajdonképpen lehet, hogy a szüleim vénája – ők építészmérnökök, és ugye ott is konstrukciót kell létrehozni – bennem így nyilvánult meg. Ez a pár hangos kezdetleges dolog aztán fejlődött, növekedett. Mikor már elég nagy kompozícióim születtek, megkerestem velük egy helyi szolfézs tanárt, Füzi Jánost. Vittem neki egy CD-t, ő meghallgatta és azt mondta, hogy ezzel érdemes lenne többet foglalkoznom. Innen indult, hogy komolyan elkezdtem felkészülni a Zeneakadémia felvételijére. Mivel nem zenei konzervatóriumba jártam, hanem általános gimnáziumot végeztem, nehezebb volt a felkészülésem, mert az Akadémia hallgatói 95 százalékban konzervatóriumból jönnek. Vicces, mert elég későn alakult ki bennem, hogy ezzel komolyan szeretnék foglalkozni. A CD-anyagot is a 12. félévében vittem el Füzi Jánosnak. Valamint eddigre rájöttem, hogy nem sok minden érdekel a gimiben tanultak közül.
Rögtön fel is vettek?
– Nem, bár a 12. év végén megpróbáltam az Akadémiát. Füzi János vállalta a felkészítésemet zeneszerzés és zeneelméletből, Lozsányi Tamás pedig a kötelező zongorára készített fel. Nagyon intenzív pár hónap volt a felvételiig. Az Akadémián azonban azt mondták, hogy biztató, amit látnak, de még hiányzik az a tudás, amit a négyéves konzervatórium megad. Az ELTE-re is beadtam a jelentkezésemet, oda fel is vettek, de azt nem kezdtem el, hanem otthon maradtam Szekszárdon.
2015. 12. 04. (XIX/49)
