Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert Imre 1893. szeptember 16-án született Budapesten, apja nemesi, anyja híres tudósdinasztia sarja volt. Albertet két fivérével együtt édesanyja, Lenhossék Jozefina nevelte, szülei külön éltek. Az apai nevelést anyai nagybátyja, Lenhossék Mihály, az anatómia neves professzora igyekezett pótolni. Albit nem tartotta sokra, lusta és tehetségtelen kölyökként a Lenhossék família szégyenfoltjaként tekintett rá. A kis Albert gyűlölte a könyveket és a tudományt, kisebbrendűségi érzést okozott számára a lehengerlő nagybácsi, valamint testvérei sikere. A gimnáziumban rövidesen három tárgyból is megbuktatták félévkor, köztük kémiából.
Tizenhat éves korában gyökeres fordulat történt, mikor is elhatározta, hogy tudós lesz. Falta a könyveket, a gimnázium utolsó két évét kitűnő eredménnyel zárta, majd beiratkozott az orvosi egyetemre. Egy pillanatig sem akart praktizálni, de akkoriban csak az orvosi fakultáson lehetett biológiát tanulni, így aki kutatói pályára készült, kénytelen volt elvégezni azt. Valójában egész életében lenézte az orvosokat (különösen a sebészeket) akikkel többször meggyűlt a baja. Időközben kitört az első világháború, az éppen kiképzés alatt álló Szent-Györgyit a keleti frontra küldték. Két évet töltött golyózáporban, vitézségi ezüstéremmel is kitüntették, majd a további harcok értelmetlenségét látva átlőtte saját karját, hogy visszakerülhessen a laboratóriumba.
Csapongó évek
2016. 05. 06. (XX/18)
