Több világhírű magyar tudóshoz hasonlóan az 1904-ben született Neumann is a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult. A mindmáig páratlanul termékeny műhelyből egy „sorozat” ragyogó elme (majd világhírű természettudós) indult útnak – hogy többnyire természettudósi zsenialitásukat a szűknek bizonyult hazából kiröppenve Nyugat-Európában, és még inkább az Egyesült Államokban tegyék idővel közkinccsé. Jellemzően azonban tudásuk legjavából előbb a befogadó állam részesült – kiemelt módon az USA hadiipara.
A Fasori Gimnázium sikeréhez persze tanárok kellettek, mégpedig olyan meghatározó személyiségek, mint a nagyszerű tehetségek felfedezője és mentora, Rátz László, a mindmáig legendás „Rátz tanár úr”, akiről elnevezett életműdíjat a legkiválóbb matematika-, fizika-, kémia- és biológiatanároknak szokás átadni ünnepi napokon. Az pedig, hogy e kitüntetés a kitűnő reáltanárok életművét valósággal megkoronázza, nem keveset jelez a névadójáról. Rátz tanár úr a kis Neumann Jancsi tehetségét biztosan felismerve, fontosnak tartotta felkeresni az elméleti matematikát nem épp a leghasznosabb ágazatnak vélő bankár apát, Neumann Miksát – és a nagypolgári család belvárosi otthonában magánórákat adott neki. Minden fizetség nélkül. Ez a befektetetése viszont igen gazdag gyümölcsöket hozott később az egész emberiség számára.
Bizonyára Rátz tanár úr látogatásai előtt is felfigyeltek odahaza Jancsi egyedi adottságaira, hiszen a nyolcjegyű számok fejben összeszorzása viszonylag ritka jelenség kisiskolás korúaknál. A Pécsről a fővárosba költöző Neumann család fejének a király szolgálataiért nemesi címet adományozott, az elsőszülött Jancsi tízéves korában. Ez hát az utóbb külföldön használt John von Neumann névben a középső tag eredete. Neumann Miksa tipikus alakja volt annak a Napfény íze című filmben is láttatott monarchiabeli iparos-kereskedő zsidóságnak, aki valódi hazát talált a „boldog békeidők”-ben – átmenetileg – befogadó légkörben, és őszintén kész volt e haza javait gyarapítani. Emellett gondot fordított rá, hogy gyermekei több nyelven beszéljenek, és a klasszikus humán tudást is magában foglaló széles körű műveltséggel bírjanak. Nos, ez az apa vitte el fiát az akkor külföldön (Aachen) tanító neves természettudóshoz, Kármán Tódorhoz abban a reményben, hogy a professzor végre lebeszéli a szerinte pénzügyekhez képest reménytelen matematikusi pályáról. Kármán elbeszélgetett a 17 éves fiúval, aki már az absztrakt matematika igen mély problémáit tanulmányozta, például a „különböző végteleneket” – jelentsen itt ez az e sorokat író, de alighanem a többségi olvasó számára is sajnos nem többet a misztikus borzongásnál…
2016. 06. 10. (XX/23)
