A ceglédi vasútállomáson látta meg a napvilágot – ahol apja vendéglőt bérelt – 1866. december 21-én, Steingassner István néven. Édesapja az osztrák származású Steingassner József, édesanyja pedig Ströbl Mária volt. István a hat gyermek közül a legkisebb volt a sorban. Élménydús gyermekkora volt a resti környékén, majd tanulmányait a szegedi piaristáknál kezdte, és a makói református gimnáziumban folytatta. Tizenhat évesen munka után kellett néznie, mert a család – miután kezességet vállalt egy eladósodott rokonért – anyagilag tönkrement. 1882-ben gyógyszerészgyakornok lett, és elvégezte az okleveles gyógyszerész tanfolyamot. Szegeden, később pedig Kisteleken dolgozott patikusként.
Patikusból újságíró
Hivatásával azonban nehezen barátkozott meg irodalmi beállítottsága miatt. Egyike volt „azoknak a magukba-vonuló suhancoknak, akikből okvetlenül pap lesz, vagy egyéb nagyon okos ember, mert mindig könyv van a kezükben”. Függetlenségre vágyott: rokoni segítséggel a Szegedi Híradóhoz szegődött újságírónak 1884-ben. 1886-tól már a lap állandó munkatársa. Ekkor változtatta vezetéknevét Tömörkényre, ugyanis a dualizmusbeli Magyarországon idegen névvel nem lehetett a közéletben részt venni, pláne publikálni. Bár munkája nem nyújtott biztos polgári megélhetést, írói tehetségének kibontakoztatására kiválóan alkalmas volt.
2016. 11. 18. (XX/46)
