Henry Ford élettörténete egy Michigan állambeli faluból, Dearnbornból indult el az amerikai polgárháború idején, 1863-ban. Szülei – ír és belga bevándorlók – jól menő családi farmon gazdálkodtak, a mezőgazdasági munka azonban egyáltalán nem volt vonzó első gyerme-kük, Henry számára. „A nehéz, kemény mezei munka elvégzését a húsról és vérről a vasra és szénre, vagy benzinre átvinni lett vágyaim netovábbja” – írja önéletrajzi könyvében, ahonnan idézeteinket vesszük. (Henry Ford: Életem és működésem, 1922 – Balla Antal fordítása) Az emberi munkát megkönnyítő gépeket ugyanis ő olyan eszközöknek látja, „amelyek célja, hogy ezt a világot az élet örömteljes színterévé változtassák”.
Tizenkét évesen találkozik először egy gőzzel hajtott, primitív szerkezettel. „Ez az úti lokomobil volt a bűnös abban, hogy én automobil-technikára adtam magamat” – emlékezik vissza Ford. Figyelme azonban a gőzgépekről hamarosan a belső égésű motorok felé fordul.
Huszonnégy éves korában, 1888-ban feleségül veszi Clara Jane Bryantet, akit lenyűgöz Henry egyedülálló talentuma, és aki egész életében hűséges támogatója. Férje szavaival élve, felesége jobban bízik benne, mint ő saját magában. Az ifjú pár hamarosan Detroitban (Michigan állam) telepedik le, ahol a férj Edison vállalatánál, a Detroit Edison Electric Companynál talál mérnöki munkát. Szabadidejében azonban a belső égésű motor kifejlesztésén dolgozik, pedig akkoriban, az 1890-es években, kevesen hittek a robbanómotorok elterjedésében.
2017. 02.17. (XXI/07)
