Miután eldördült a rajtpisztoly, a pattanásig feszült néma stadion egy emberként robbant fel, és kezdetét vette a heroikus küzdelem. Háromszáz méter után a jamaikai váltó a negyedik helyen állt, és a nyolcszoros olimpiai és tizenegyszeres világbajnok Usain Bolt következett. Az atlétikai világ legemblematikusabb figurája készen állt, hogy utoljára, még egyszer sokkolja az emberiséget, de húsz méter után a lába görcsbe rándult, és az élő legenda a földre hullt.
A nézősereg ijedten nézte, hogy azt az embert, aki feltámasztotta az atlétikát, kerekesszékben akarják levinni a pályáról. Bolt fájdalmas arccal, de feltápászkodott a földről, és csapattársai segítségével vonult büszkén az öltözőbe. Ugyan ezt már nem verhetetlenül, de mégis igazi bajnokként tette.
Usain Bolt a jamaikai Sherwood Content nevű kisvárosban látta meg a napvilágot, és már egészen kis korában látszott, hogy istenadta tehetség. Mint legtöbbször, az ő esetében is rögös út vezetett a világsiker felé. Usain az atlétika előtt eredetileg a futballt és a szigetországban oly népszerű krikettet választotta. Egy interjúban így emlékezett vissza a gyerekkorára: „Folyamatosan mozogtam, másztam, futottam, pörögtem. Édesanyám jajgatott, egyszer még orvoshoz is elvitt, mert azt hitte, valami bajom van. A doktor viszont rám nézett, majd elmondta, nincs velem semmi probléma, csak hiperaktív vagyok.”
2017. 08.25. (XXI/34)
