Október 5-én ünnepelné századik születésnapját Szabó Magda. A legtöbb – több mint negyven – nyelvre lefordított magyar író a mai napig töretlen népszerűségnek örvend, a hazai olvasóközönség kedvence. Külföldön is szép számmal akadnak rajongói.
Az 1989 utáni kultúrpolitika mint a polgári értékek képviselőjét, a kommunista rendszer üldözöttjét állítja fókuszába, holott az író megtalálta a hangot Aczél Györggyel, de Kardos György, a Magvető Könyvkiadó igazgatója (korábban az Államvédelmi Hatóság alezredese) sem állta útját 1958-tól felfelé ívelő pályájának. A költőnek indult, mélyen kálvinista Szabó ugyanakkor 1949-től valóban nem publikálhatott, a hatalom visszakövetelte tőle a pár nappal korábban neki ítélt Baumgarten-díjat, száműzték az irodalmi életből, és állásából is elbocsátották. A hallgatás éveiben tanárként dolgozott és gyerekeknek írt.
Visszaemlékezése szerint az 1956-os forradalom idején rettegve zárkózott be fürdőszobájukba, és saját maga megnyugtatására elkezdte írni verses meséjét, a Bárány Boldizsárt. A gépfegyver-kelepeléssel párhuzamosan készült el a tizennyolc bégetésből álló terápiás túlélőmese, amellyel azóta generációkat nyugtattak meg és ringattak el szüleik.
2017. 10.06. (XXI/40)
