Keleten ez teljesen megszokott; a távolban történt esetek mindig napnál világosabbak, de ahogy közeledünk a helyszínhez, annál átláthatatlanabbá válnak az események. Néhányan azt mondták, hogy az elefánt abba az irányba ment, mások váltig állították, hogy emerre, és voltak, akik nem is hallottak semmiféle elefántról” – írta George Orwell, aki a brit birodalom hivatalnokaként dolgozott egy rendőrőrsön Burmában, és Shooting an Elephant (Elefántvadászat) című esszéjében összegezte a Távol-Keleten tett megfigyeléseit.
Most is hasonló a helyzet: minél több információ áll rendelkezésre a mianmari állapotokkal kapcsolatban, annál kevésbé lehet tudni, mi történt pontosan, és az állításokban mennyi az igazság. A Rakhine (más néven Arakan) államban az Arakan Rohingya Salvation Army (ARSA) elnevezésű terrorcsoport 2017. augusztus 25-én a mianmari biztonsági erők ellen hajtott végre támadásokat. Egyes beszámolók szerint a hadsereg, mások szerint a buddhista lakosok megtorló akciói következtében közel 400 ezer muszlim rohingya menekült Bangladesbe.
Az ENSZ etnikai tisztogatással vádolja a katonaságot, amely viszont ragaszkodik azon állításához, hogy csak az ARSA tagjait vették célba, és az áldozatok többsége terrorista volt. A BBC tudósítói azonban hozzáteszik, hogy mivel sok fiatal férfi machetéket ragadott, és az ARSA oldalán csatlakozott az összecsapásokhoz, a halottak nagy része feltehetően ezekből a kiképzést és fegyvert nélkülöző civilekből került ki.
2017. 10.27. (XXI/43)
