Phan Thi Kim Phuc a városa, Tràng Bàng mellett húzódó 1. számú főúton menekült a napalmbombák keltette tűztől 1972. június 8-án. Hiába rángatta le magáról a ruháit, a pusztító anyag a bőrére tapadt, testének több mint harminc százalékán legalább harmadfokú sérüléseket szenvedett. A fizikai fájdalom az azóta eltelt közel fél évszázad alatt az élete része maradt; nem csoda, hogy sokáig kísértette a kérdés: „Miért pont én?” Ma már tudja a választ. Így kezdődött az a szellemi utazás, ami elvezette ahhoz, aki azt állította magáról, hogy Ő az egyetlen út: Jézus Krisztushoz. Kim Phuc 2017-ben megjelent Fire Road (Tűzút) című könyvében kifejezetten ebből a nézőpontból szerette volna elmesélni történetét.
Az 1. számú főút
Kim Phuc csak kilencéves volt, amikor a híres fotó készült. A támadást megelőző néhány napig a háború távolinak tűnt. Fára mászni, iskola után a legjobb barátnőjével lédús guavát majszolni a kertben, kukoricacsutkákkal esküvőset játszani, vagy elvonulni kedvenc könyvével, A majomkirállyal az egyik fán kialakított olvasókuckójába. Egy kislány szemével ezek voltak a mindennapok főbb eseményei.
2018. 05.25. (XXII/21)
