hetilap

Minden idők legnépszerűbb magyar szakácskönyvének szerzője, Horváth Ilona az erdélyi Brassóban született 1906-ban. Egyszerű, kedves és szerény ember volt – aki ismerte, szeretettel beszélt róla. Kilenc testvér közül ő volt az ötödik, a középső gyermek. 12 éves volt, amikor Nagyváradra költöztek, mert a szülők azt remélték, hogy a módosított román határ a Királyhágónál lesz, de 1920-ban, a trianoni diktátum kihirdetésekor eldőlt, hogy Nagyváradot is Romániához csatolják.

Ilona Nagyszebenben járt középiskolába, ahol magyar–történelem szakos tanítói képesítést szerzett, ami azt jelentette, hogy a diplomán felül egy nyelvet is elsajátított, és egy hangszeren is megtanult játszani. Tanulmányait Temesváron folytatta, ahol gazdasági tárgyak oktatására jogosító diplomát szerzett 1935-ben. A ’30-as években már teljesen megváltozott a helyzet: ahhoz, hogy pedagógusként helyezkedhessen el, fel kellett volna esküdni a román királyra, ezt azonban nem volt hajlandó megtenni. Nem maradt más lehetősége, mint hogy a római katolikus egyház keretein belül folytassa tovább a pedagógusi munkát szociális nővérként, vagy úgynevezett „szürke apácaként” (az öltözetük miatt nevezték így őket).

Csíksomlyón és Csíkszeredán tanított. Jellemző volt akkoriban, hogy a magyar diákokat az iskolai tanítás után házaknál vagy vasárnapi iskolában képezték tovább, de például színjátszó köröket is szerveztek. Többek között népművészetre és gazdasági ismeretekre is tanították a diákokat. De Ilona azt is fontosnak tartotta, hogy a leendő gazdasszonyok a háztartás vezetéséhez megfelelő ismereteket sajátítsanak el, hogy például jól be tudják osztani a kosztpénzt. 

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek