Székely családban született 1943-ban; szülei 1940-ben a Szatmár megyei Börvelybe költöztek, ahonnan ekkor, a második bécsi döntést követő időszakban a helyi hatóságok elűzték a trianoni döntés után betelepített román családokat.
Röviddel később két húga született, de apjuk odaveszett a háborúban. Sándor alig másfél éves volt, amikor Románia sikeresen kiugrott a háborúból, majd az oroszok nyomában Erdély és a Partium északi részére visszatért a román királyi közigazgatás. Csák Csongor 2002-es, Demjánról közölt kétrészes, Magyar Narancsban megjelent portréja szerint a falu közel száz lakóját lágerbe hurcolták; Demjánék „szerencsésebbek” voltak: a férjét elvesztő, három kisgyerekét ekkor már egyedül nevelő édesanyát és gyerekeit kitelepítették. A család útja a Fejér megyei Etyekre vezetett, ahonnan ekkoriban a helyi német családokat telepítették ki. A három kisgyerek állami intézetbe került, mivel anyjuk nem tudott róluk gondoskodni. Sándor végül kiskunlacházai nevelőszülőkhöz költözött, akik szeretettel, de elképesztő szegénységben nevelték.
Az ifjú Demján pénzügyek iránti érdeklődése – a már idézett portré szerint – kisgyerekkorában kiütközött: tízévesen nyúltenyésztésbe fogott, a profitból légpuskát és (az ötvenes években igazi különlegességnek számító) bőrfocit vásárolt, amelyek kölcsönadásából szintén jövedelemre tett szert.
2019. 01.18.(XXIII/3)
