Mi a garancia arra, hogy a Trump-féle terv nem végzi ott, ahol annyi korábbi változat: a papírkosárban? Semmi. De Donald Trump elnökségének eddigi három éve mindenkit óvatosságra int: korábban elképzelhetetlen fordulatok történtek meg, és kőbe vésett dogmák lettek semmivé.
Ilyen lehetetlen lépésnek látszott az, hogy Mike Pence alelnök a jeruzsálemi amerikai nagykövetségen hívja meg Benjamin Netanjahut a Fehér Házba annak a béketervnek a bemutatására, amelynek – feltétel nélküli – sarokköve az, hogy Jeruzsálem Izrael oszthatatlan fővárosa, és egyedül Izrael képes garantálni a város „békéjét, szabadságát és nyitottságát”.
És arra sem lehetett számítani, hogy az európai és más nagyhatalmak egyik napról a másikra elfelejtik az „1967-es határokat”, amit eddig mantraszerűen emlegettek, mint ahova Izraelnek vissza kellene térnie. Arról nem is beszélve, hogy Szaúd-Arábia, az Emirátus és más öbölmenti államok üdvözölték a tervet. Különleges, felemelő, elgondolkodtató és feszült pillanat volt 2020. január 28-a. Maradtak nyitott kérdések, aggasztó lehetőségek szép számmal, de Donald Trump és csapatának érdeme, hogy elődeiknél sokkal inkább felismerték Jeruzsálem, a „jól egybeszerkesztett város” igazságát.
2020.01.31. (XXIV/05)