hetilap

Az amerikai demokrata ellenzék és az Irán-barát politikai elit persze mindig képes alulmúlni önmagát. Szulejmáni likvidálása kapcsán eszkalációról és egy másik állam elleni agresszióról beszélnek. Ez nem csupán hazaáruló retorika, de súlyos hazugság is. Az árnyékparancsnok kiiktatása nem csak hogy nem erkölcstelen, egyenesen kötelessége volt az amerikai kormányzatnak. Izrael és az amerikai titkosszolgálat már régóta célkeresztben tartotta, de Obama (féltve az iráni rezsimmel kötött aljas atomalkuját) közéjük állt. Trump helyesen tette, hogy felszámolta a terrorrezsim birodalmi törekvéseinek finanszírozását, ahogy a likvidálás is igencsak szükséges (és bizony megkésett) volt.

Méghozzá azért, mert a Szulejmáni generálta folyamatok rövid időn belül többfrontos háborút eredményeztek volna. Irán előretolt helyőrségei Libanonban, Jemenben, Szíriában és másutt már eddig is háborúra játszottak. Mégis milyen eszkalációt vonhat maga után Szulejmáni halála? Az eszkaláció az, amit eddig Szulejmáni művelt. Nem igaz, hogy ez a lépés fogja kirobbantani a harmadik világháborút, mert egyik fél sem akar ölre menni. Még! Trump az újabb négy évén dolgozik, az ajatollah pedig jól tudja, hogy elsők között ő veszne oda, ha Teherán ostrom alá kerül. Trump döntése egy időre eloszlatta a horizonton vészesen gyűlő háborús felhőket.