hetilap

Ezt majdnem szó szerint érthetjük. Hetedikes általános iskolás voltam, amikor osztályfőnökünk bejelentette, hogy Auschwitzba megyünk osztálykirándulásra. Ez a hetvenes évek közepén volt, amikor magyar iskolásokat nem nagyon vittek oda, hiszen jószerivel még a holokausztról sem volt szó a tananyagban. Auschwitz sem szerepelt még a világörökségi helyszínek listáján. Akkoriban hozott az ENSZ határozatot arról, hogy a cionizmus rasszizmus. Amikor odaértünk, és a novemberi esős-ködös időben beléptünk a főbejáraton, úgy éreztük, mintha megállt volna harminc évvel korábban az idő. Alig volt egy-két teremnyi múzeum, látogató is alig. A tábor hátborzongató magányossága a mai napig megmaradt az emlékemben.

Ma Auschwitz nemzetközi zarándokhely, világhatású emlékeztető a múltról és figyelmeztetés a jelennek. A tábor felszabadulását évente egyre nagyobb, megrendítő visszaemlékezések kísérik. Magától értetődő volt, hogy a holokauszt megemlékezések központi helyszíne Auschwitz. Ezért keltett nagy feltűnést, hogy idén Jeruzsálemben tartják a legnagyobb fórumot a holokausztról. Természetesen Izrael illetékességét senki nem vitathatja, és a zsidó állam fővárosa tökéletes helyszín az üzenet átadására, miszerint az anticionizmus maga is antiszemitizmus. Nagy jelentősége van annak is, hogy a világ vezetői Jeruzsálemben együtt álltak ki a zsidóellenességgel szemben. Kár, hogy pont a lengyel elnök hiányzott, nem teljesen ok nélkül, miután – állítólag Putyin befolyására – nem kapott felszólalási lehetőséget. A történelmi megbékélésre hetvenöt év még kevés volt.