– Az új parlamentben melyek azok a kérdések, amelyeket elsősorban önök
fognak képviselni? Mit várhatunk az MDF-frakciótól?
– Mint kormánypárti frakciónak az lesz a feladatunk, hogy a kormány
tevékenységét egyrészt ellenőrizzük, másrészt pedig a közös program
megvalósítását elősegítsük. Ez általánosságban azt jelenti, hogy az MDF-frakció
nem lesz olyan hangos, mint egy ellenzéki frakció. A kormányprogram ugyanis tartalmazza
mindazt, amit az MDF választási programjában szeretett volna elfogadtatni. Teljes
azonosság van a közbiztonság helyzetének megítélésében. Ez egyébként a kormány
működésének egyik próbaköve lesz, ezért már a miniszter jelölésével
kifejeztük: mindent a közbiztonság javítása érdekében kell tenni a
Belügyminisztériumban. A másik, az MDF számára fontos érték a nemzeti kultúra
oktatása. Annak az elvnek az érvényre juttatása, hogy az oktatásba beruházott
összeg nem a költségvetés terhe, hanem a nemzet olyan "kiadása", amely értéket
állít elő. Ugyancsak kiemelten fontosnak tartjuk a családokra vonatkozó kormányzati
filozófia és politika támogatását. Emellett szeretnénk elősegíteni a hazai nemzeti
tulajdon megerősítését, és ezen keresztül a hazai kis- és középvállalkozók
helyzetének a stabilizálását.
– Az elmúlt nyolc év tapasztalata, hogy nehéz kormánykoalícióban a kisebb
tagnak lenni. 1990–94 között a KDNP, 94 –98 között az SZDSZ amortizálódott
kissé.
– Valóban van benne igazság, de a teljes képhez az is hozzátartozik: a
politikusok egyre tapasztaltabbak lettek, tehát figyelembe vesszük ezeket a
tapasztalatokat. Ma azért más a helyzet, hisz az első koalíciós kormány működése
– a történelmi helyzetből adódóan – nem tapasztalatokra, hanem intuíciókra
épült. Most azonban a Fidesz vezette koalícióban a kisgazdapárt, és az MDF sem a
létszámával kerül ilyen vagy olyan helyzetbe, hanem amiatt, hogy csekély – alig 4
százalékos – a kormánypártok többsége. Ez nagyobb együttműködést és
egymásrautaltságot jelent. Nem félek ezért attól, hogy az MDF el fog szürkülni, de
valóban, azzal szembe kell nézni, hogy a kisebbik koalíciós pártnak a mindennapjai
határozottabb érdekérvényesítést kívánnak meg.
– Ebben nincs meg esetleg az a veszély, hogy az MDF egyfajta módon beolvad a
Fideszbe?
– Ilyen veszély azért sem áll fenn, mert ez jogilag is lehetetlen. Ami a jövőt
illeti, az már korábban világossá vált mindenki előtt, mind az MDF és a Fidesz,
mind a választópolgárok előtt, hogy a két párt közeli és távolabbi jövője
egymás nélkül nem képzelhető el. Szájer József, az MDF szombati országos
tanácskozásán föltette azt a költői kérdést, hogy vajon miért nem vagyunk egy
unióban. Itt fontos lenne ezt a szót hangsúlyozni: unió. Ez az én véleményem
szerint azt jelenti, hogy az egyébként jogi és politikai értelemben külön
intézményként működő pártok hoszszabb távú célok érdekében olyan föderációt
alkotnak, amelyben mindketten megőrzik az önálló pártként való működésüket. A
beolvadással szemben én ennek a törekvésnek vagyok a híve.
– Ismerve az Antall-kormány nemzeti megújulás programját, az mintha bővebb lett
volna az új kormányprogramhoz képest, amely kicsit elnagyoltabbnak tűnik.
– Az előző sem volt sokkal bővebb. Igaz, a m?fajt illetően más jelleg? volt.
Az antalli program nemzetpolitikai-társadalmi program volt. Ismert: 180 fokos fordulatot
jelentett a demokratikus rendszerváltás a tulajdonviszonyok, az alkotmányos
jogintézmények, az államszerkezet, s egy sor más terület átalakításában, ami
historikusabb és emelkedettebb kormányprogramot igényelt. Ami a mostani
kormányprogramot illeti, világos azonosságok vannak. Mindkettő szociális
piacgazdaságról beszél és mindkettő a tükrözi a nemzeti felelősségvállalást. A
90-es program veretesebb volt, a 98-as viszont gyakorlatiasabb.
– Miként értékeli, hogy az Antall-kormányból nem kerültek be miniszterek az
Orbán-kormányba?
– Természetes, hogy az MDF akkori kormányának a tagjai miniszterként nem
szerepelnek egy vadonatúj kormányban. Én ezt személy szerint is helyes döntésnek
tartom, hisz más feladatoknak kell most megfelelni. A politikai államtitkárok esetében
már kicsit más a helyzet, hiszen ott számos "régi" névvel találkozhatunk.
De az, hogy a felelős kormány miniszter tagjai között nincsen ott, mondjuk, Latorczai
János, nincs ott Surján László, nincs ott Balsai István, ez szerintem természetes,
és azt mutatja, hogy nem visszatérés történik valamihez: ez egy vadonatúj kormány,
vadonatúj emberekkel kezdi meg működését, amely ugyanakkor azért épít – a
szakmaiság talaján – a korábbi tapasztalataira.
1998. 07. 04. (II/27)
