hetilap

Ilyenkor Németországban nyári végkiárusítás van. A divat gyorsan változik, ami tegnap még keresett portéka volt, azt ma már olcsón meg lehet vásárolni. És ez nem csak az öltözékekre vonatkozik, hanem a könyvekre is. Amikor a sok divatjamúlt könyv között megtaláltam Csurka István 1982-ben az NDK-ban megjelent kötetét ("Wer setzt schon auf Fortuna"), megvettem. Vajon mik lehettek azok a problémák, amelyek a magyar társadalmat és az írót közel két évtizede foglalkoztatták? Házastársak hűtlensége, a lóverseny, és ami persze a legmeredekebb téma: "Óvári és Sóvári" elmélkedései a nyári sörhiányról. 1982-ben Csurka könyve 9,60 NDK márkába került, amiért akkoriban remekül meg lehetett vacsorázni. Most 1 márkáért vettem meg. Persze akkor Csurka írásait még mint "bátor szatírát" adták el, és sok keletnémet polgár hitte azt, hogy Budapest a szocialista világ Párizsa. Az utószóban így értékelték a magyar drámaírót: "Csurka mint törzsvendég és a lóversenyek szenvedélyes látogatója, Csurka mint vakmerő kártyázó, akinek nem számít a tét, Csurka mint el-elmélázgató kávéházi vendég és életteljes bohém." Persze Csurka fordítója tudatta a német olvasóval: "csak az ellenforradalom leverése után" jelenhettek meg olyan fiatal írók, mint Csurka, "akik nagy felelősségtudattal a szocializmus ismét megtalált erkölcsi értékei mellett" lépnek fel. Tempi passati. Hogy Csurka István író is volt, azt errefelé elfelejtették már. Csak mint antiszemita politikust emlegetik néha-néha.