A kormány álláspontja szerint az Adórendőrség képes véghezvinni azt, hogy az évente
akár 2500–3500 milliárd forintra tehető – eddig az adózást elkerülő – jövedelem
az államkasszában kössön ki. A leendő 240 fős szervezet hatékonyságát is sokan kérdőjelezik
meg. Mennyivel hatékonyabb az eddig működőknél – a rendőrség gazdaságvédelmi
osztályainál, a vám és pénzügyőrség, illetve nemzetbiztonsági hivatal illetékes
osztályainál? – tettük fel a kérdést Pelikán Lászlónak, az APEH bűnügyi
igazgatói poszt várományosának. Pelikán László korábban az ORFK gazdaságvédelmi
és szervezett bűnözés elleni osztályának helyettes vezetője volt.
"A hatékonyságot attól várjuk, hogy a leendő szervezet fő feladatként látja majd
el az adócsalással összefüggő bűncselekmények leleplezését. A gazdaságvédelmi
osztályoktól való különbözőségét pedig a szakembergárda ereje fogja adni. Az állások
utáni nagy érdeklődésnek köszönhetően várhatóan optimális állomány állhat fel
az APEH–nél." Pelikán hangsúlyozta, hogy büntetőeljárást csak abban az esetben
lehet indítani, ha bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúját lehet valakinek
terhére megállapítani. Ez már garancia arra, hogy nem mindenki ellen indul eljárás.
Magyarországon a vádelv érvényes, mely szerint senki sem kötelezhető ártatlanságának
bizonyítására. A bűncselekmény elkövetését a hatóságnak kell bizonyítania. Adócsalást
nem csak azok követhetnek el, akik a cégbíróságokon és adónyilvántartásokban
szerepelnek, hanem azok is, akik feketén, mindenféle bejegyzés és nyilvántartásba vétel
nélkül dolgoznak és jövedelemszerző tevékenységet folytatnak. Az így megszerzett jövedelmük
után kellene adózniuk és részt vállalniuk a közteherviselésből. A titkos információgyűjtés,
amire a törvénytervezet felhatalmazást ad, épp azt a célt szolgálja, hogy a nyilvántartásban
nem szereplő "adóalanyok" felderíthetők legyenek, és bizonyítható legyen a bűncselekmény
elkövetése.
Amikor olyan üzletkötés történik, ahol nem nyilvántartott adóalanyok kötnek szerződéseket,
akkor lehet szó tetten érésről. Ezért a törvényalkotó nem hagyhatta figyelmen kívül
ezt a lehetőséget sem. A leendő hatóság vezetője leszögezte: "Nem apellálunk a
feljelentési, bejelentési kedvre, hiszen a társadalom tagjainak erre eddig is módja
volt, erre semmivel sem lesz több a lehetőség."
Fegyver- és kényszerítőeszköz-használat kérdésében a sajtóban és a köztudatban
számtalan vad képzet jelent meg. Ezekkel kapcsolatban Pelikán László leszögezte: a
leendő adónyomozó-hatóság köztisztviselői állomány lesz, nem fegyveres testület.
Ennek megfelelően kizárólag önvédelmi célra használhat lőfegyvert, intézkedés
kikényszerítésére nem. Kényszerítő eszköz – elektromos sokkoló, önvédelmi fogások
– használata csak abban az esetben indokolt, amikor a tetten ért személy magára vagy
az intézkedőre nézve veszélyforrás lehet, vagy pedig szökés megakadályozása esetén.
A törvény az adócsalást, a jogosulatlan áfa-visszaigénylés esetében a csalást szándékos
bűncselekménynek minősíti. Szándékosan kell elkövetni. A kiskapukeresőkkel
szemben, akik a törvényadta lehetőségeket használják ki, nem fogunk eljárni.
Zara László, a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesületének elnöke viszont magát
a jogszabályt tartja rossznak. Szerinte a törvénytervezet legaggályosabb része a
titkosszolgálatokra, illetve rendőrségi törvényre utaló pontok, melyek megszavazásához
– véleménye szerint – továbbra is kétharmados parlamenti támogatottságra lenne
szükség. Mivel olyan jogosítványokkal ruháznák fel az Adórendőrséget, melyek
alkotmányos jogokat "feszegetnek". A kormány azonban egyszer? többséggel
elfogadandó törvényként kívánja szabályozni ezeket a kérdéseket. Zara László
emellett hiányolja a törvényjavaslat előkészítettségét. Nem derül ki ugyanis egyértelműen,
hogy milyen célból akar az adóhatóság fellépni. Az új szervezet feltehetően
azokkal szemben lép fel majd leginkább, akik már eddig is nyilvántartásban
szerepeltek, hiszen a törvény szerint az adóhatósági nyilvántartásból is átvehet
adatokat a nyomozóhivatal. Azokban az esetekben viszont, amelyekben nem bizonyosodott be,
hogy bűncselekmény történt, illetve az érintett személy nem volt bűncselekménnyel
kapcsolatba hozható, a nyilvántartott vagy nyilvántartásba vett adatoknak az elévülés
idejéig történő megőrzése sem tartozik a legdemokratikusabb megoldások közé. Nem
tudható ugyanis, hogy később, a mindenkori kormányzat érdekeinek megfelelően mikor
használnak fel egy adott személlyel szemben olyan életvitelére, szokásaira utaló
adatokat, amelyeket korábban gyűjtöttek róla. Azt pedig tudjuk, ha valamivel viszsza
lehet élni, akkor azzal viszsza is élnek. Ez a mindenkori hatalomnak a sajátossága attól
függetlenül, hogy éppen milyen kormányzat van hatalmon.
Az adószakember szerint nem a tényleges feketegazdaságban tevékenykedőket veszi célba
a hatóság. Bár erre már a KBI-n belül is tettek kísérletet... Mi a garancia arra,
hogy itt sikerülni fog? Egyébként pedig ha jól működik, és nem igazolódnak azok a
a félelmek, amelyek miatt az adózók fenyegetettnek érzik magukat, akkor mindegy, hogy
hol működik. A veszély abban rejlik, hogy bizonyos szervezetek sajátossága, hogy
szeretik a szerepüket igazolni, így olyan esetekben is eljárások indulhatnak, amikor
ez nem feltétlenül szükséges.
1998. 12. 19. (II/51)
