Amikor ez a szerencsétlen, a televízió híradójában is feltűnt fiatal lány
kiugrott a lakótelepi panelház tizedik emeleti lakásából, onnan, ahol "futtatói",
miután elvették a pénzét, többször megverték és fogva tartották, komolyan
gondolta, hogy eldobja magától az életet, melytől már semmit sem várt. Másfél hónapi
"szolgálata" során az E75-ös nemzetközi és a makói út mellett százával láthatta
a hozzá hasonló sorsra kényszerített, förtelmes körülmények között dolgozó "kolléganőit".
Tapasztalhatta, hogy a prostitúció páriáival és az őket terrorizáló élősdiekkel
szemben tehetetlen volt a rendőrség, hiszen a hatályos törvények mindeddig csak azt
tették lehetővé a számára, hogy "a forgalom akadályozása" címén megbírságolják,
illetve néhány órára begyűjtsék őket posztjaikról.
T. Orsolya a megmenekülés utáni első kihallgatása során azt állította, hogy
szerelmi bánatában lett öngyilkos, félt elárulni "a fiúkat". Érdemes kitérni a
futtatókra, akik mindenképpen tudatosabban választották a devianciát a lányoknál,
azaz úgy vélték, hogy a bűnözés a "tisztességes társadalom" által nyújtott
perspektíváknál minden tekintetben többet nyújt a számukra. Életútjuk törvényszerűen
a börtönbe vezet, s ilyen értelemben ők is kényszerpályán mozognak, ugyanúgy, mint
áldozataik. Mégsem lehet egyenlőségjelet tenni a prostitúció haszonélvezői és páriái
között: az utóbbiak esetében tudatos választásról nemigen lehet beszélni, hiszen a
hátrányos helyzetű, magukra hagyott lányokat általában rendkívül fiatalon
szippantja be a testet és lelket romboló törvény. Hogy pária-sorsukat elviseljék,
futtatóik újabban egyre gyakrabban szoktatják rá őket a kábítószerre, ami még a
lehetőségét is kizárja, hogy egyszer, túl a harmincon, amikor kiöregednek az iparból,
valahogy, a társadalom peremén még talpra állhassanak. A "megváltó" kort ugyanis
általában már nem érik meg: a nemzetközi tapasztalatok szerint a drogos prostik már
"a halál jegyesei".
T. Orsolya sorsán, aki most állítólag abban reménykedik, hogy majd a rendőrök megvédik
futtatóitól, érdemes eltűnődni. Magára a jelenségre, vagyis arra, hogy egy fiatal lány
miért válik prostituálttá, már jóval nehezebb magyarázatot találni. Mérei Ferenc
hívja fel a figyelmet arra, hogy bár általában a legalacsonyabb életszínvonalon élő
csoportokhoz tartozó fiatalok kerülnek erre a pályára, a szegénység önmagában még
nem indokol mindent. Inkább arról van szó, hogy ezek a teremtések szubjektíve érzik
elviselhetetlennek a helyzetüket, s ezért fordulnak szembe a környezetükkel, mely formálisan
vagy valóságosan, de elítéli, hogy a testüket árulják. Folyamatosan összehasonlítják
sorsukat a magasabb életszínvonalon élő csoportok fiataljaival, akiknek minden "megadatott",
ami nekik hiányzik: ehhez napjainkban a média nagy mértékben hozzájárul. Spontán módon,
gyakran a tudattalan ösztönzésére úgy döntenek, hogy a kívánt célok elérése érdekében
áthágják a morális normákat. A gazdasági tényezők azonban egyedül nem elégségesek
ahhoz, hogy erre a megbélyegzett útra lépjenek. "A prostituált személy társadalmi
meghatározottsága mindig társas áttételeken keresztül érvényesül, amelyek aktiválják
a személyben esetlegesen meglévő pszichológiai prediszpozíciókat (csábíthatóság,
promiszkuitás, befolyásolhatóság, fejletlen intellektus stb.). Ahhoz, hogy valakiből
tényleges prostituált legyen, társas természet? hatások szükségesek. A személy a
prostituált szerepet csak akkor képes elsajátítatni, ha beavatást nyer, modelljei
vannak, megfelelő megerősítést kap" – írta a tudós szociálpszichológus, Mérei
Ferenc.
Olykor előfordul, hogy egy fiatal teremtés, akit már "pályára állítottak", önbecsülése
romjaiba kapaszkodva ellenszegül: futtatói ilyenkor veréssel és megalázással törik
le a lázadását. Az öngyilkosságig, a tiltakozás legradikálisabb formájáig csak
kevesen jutnak el, úgy, mint T. Orsolya. Csodálatos módon következmények nélkül
maradt tette felhívja a figyelmet arra, milyen hatásfokkal képes morális értékeket közvetíteni
a rendszerváltás utáni magyar társadalom, de ahogy a szociálpszichológiai elemzésből
kitűnik, a hozzá hasonló fiatalok tragikus sorsáért nem lehet minden felelősséget a
szűkebb és tágabb közösségre hárítani.
Az országutak mellett ácsorgó páriák a prostitúciót szabályozó új rendeletek életbe
lépésével el fognak tűnni. Ugyanakkor a prostitúció, mint az emberi társadalomhoz
hozzátartozó jelenség kulturáltabb körülmények között, hatóság ellenőrzésével
folytatódni fog, lehet persze, hogy idővel az életszínvonal javulásával növekedni
fog a harmadik világból hozzánk közvetített teremtések aránya, s kevesebb lesz közöttük
a honfitársunk.
T. Orsolya, tizennyolc éves pária fellázadt, de a jelenlegi elhelyezkedési és
kereseti viszonyaink között nincs kizárva, hogy néhány hónap múlva ugyanott
folytatja, ahol abbahagyta. Öngyilkossági kísérlete és hihetetlen megmenekülése
felidézte a mindennapjaink mélyén lappangó tragédiát, és talán egy ideig megmarad
emlékezetünkben.
1999. 03. 20. (III/11)
