– Elnök úr, mely problémák érintik a legsúlyosabban a szakszervezeteket?
– Talán a legfontosabb az, hogy nehezen alakul ki az érdekegyeztetés rendszere.
Az elmúlt hónapokban reményeink ellenére sem volt lehetőség az érdemi párbeszédre
a kormánnyal. Az egyeztetésre adott gyér lehetőségek rendszeresen azzal végződtek,
hogy a kormányzat figyelmen kívül hagyta a munkavállalókat képviselő
szakszervezetek véleményét. A meghiúsult egyeztetések eredményeként több munkavállaló
reálkereset-csökkenést tapasztalt.
Súlyos tehernek tartom a Munka Törvénykönyvének módosítása körüli vitát is.
Tudni kell, hogy a Munka Törvénykönyve eredeti formájában szakszervezet-ellenes motívumokat
tartalmaz. Ilyen például, hogy a kormányzat igyekszik kiterjeszteni a kollektív szerződéskötés
jogát. Eddig ez csak a szakszervezetek joga volt, a kormány ezt a jogot most az üzemi
tanácsoknak is meg akarja adni. Mivel a tanácsok nem szednek tagdíjat – ellentétben
a szakszervezetekkel –, ez a tagság fogyásához vezetne. Emellett eddig a törvény a
szakszervezeti tisztségviselők számára munkaidő-kedvezményt biztosított. Amennyiben
ezt a tisztségviselő természetben nem tudta kivenni, akkor pénzen megváltható volt.
A jelenlegi törvény viszont úgy rendelkezik, hogy a munkaadó dönti el, megváltja-e pénzen
ezt az időt, vagy sem. Ez a szakszervezeti tisztségviselők anyagi függését jelenti a
munkaadóktól.
– Véleménye szerint hogyan lehetne változtatni ezen a helyzeten?
– Célunk, hogy lezárjuk az érdekegyeztetés formáiról zajló vitákat, és
elkezdődjön az érdemi munka. Konkrétan szeretnénk részt venni a törvény-előkészítés
munkájában. Ilyen például a 2000–2002-es évek költségvetési irányelveinek felülvizsgálata.
Továbbá annak ellenőrzése, hogy betartják-e a munkaadók a munkaügyi szabályokat.
– Milyen szerepet fognak betölteni a szakszervezetek a jövőben?
– A jövő fontos döntéshozatalaiban mindenképpen részt kívánunk venni. A következő
három évre a kormányzat évi 2 százalékos reálbér-növekedést garantált a közszféra
dolgozóinak. Ezt a szakszervezetek keveslik, és mindent meg fognak tenni annak érdekében,
hogy növeljék. Úgy látjuk, hogy a közszférában a kereset növekedése körülbelül
30 százalékkal le van maradva a versenyszféra bérnövekedésétől. Ezen változtatni
kell. Támogatjuk a kormányzat munkahelyteremtő lépéseit, amelyek a munkanélküliség
letörését szolgálnák. Ilyenek az autópálya-építések, illetve a közbiztonság,
az adó- és vámterület munkahelyeinek bővítése. Fontos feladat, hogy jelen legyünk
a közigazgatás átalakításában és a köz- és felsőoktatás reformjában. Nem
mindegy, milyen társadalmi hatásokkal, esetleg sokkhatásokkal jár ez együtt. Ezek
tompításában elengedhetetlen a szakszervezetek részvétele.
– Hogyan látja a szakszervezetek egymáshoz való viszonyát?
– Ugyan a munkástanácsok nem vesznek részt a szakszervezeti föderációk május
elsejei ünnepségén a Városligetben, de ez nem jelenti a mozgalom megosztottságát,
mivel a már említett fő kérdésekben egységes az álláspontunk. Sőt az elmúlt időben
erősödött a szakszervezetek közötti összefogás, ami forradalmi változásokhoz
vezethet.
1999. 05. 01. (III/17)
