Kosztolányi Dénes, Horváth Balázs és Keleti György. Ki mit hallott, ki mit látott,
ki mit mondott? Fotó: Vörös Szilárd
A kormánypártokat képviselő Kosztolányi Dénes (Fidesz) és Horváth Balázs (MDF)
egyként tettek hitet Orbán Viktor szavahihetősége mellett, amely egyben azt is
jelentette: bizonyosak benne, történtek titkos, közpénzekből finanszírozott, törvénytelen
megfigyelések Fidesz-politikusok kárára az előző kormány idején. Az ellenzék részéről
meghívott Keleti György (MSZP) és Kóródi Mária (SZDSZ) viszont állították: a
miniszterelnöktől kapott dokumentumok egy ponton sem támasztják alá az először
tavaly augusztusban elhangzott vádakat.
Horváth Balázs beszámolójából megtudhattuk, hogy az 1994-es kormányváltás után
figyelmeztették: a Nemzetbiztonsági Hivatal megfigyeléseket folytat vele kapcsolatban.
Miután ezt az információt eljuttatta külföldi újságokhoz, és közölte az akkori
szakminiszter Katona Bélával is, a tárca vezetője elbocsátotta állásából a
Nemzetbiztonsági Hivatal veszprémi vezetőjét. Ennél fényesebb bizonyítékra nem
volt szüksége az egykori belügyminiszternek, sőt az akkor történtek hatására most
biztos benne: az Orbán Viktor által közölt állítások igazak, 1997-ben valaki tényleg
figyeltette Pokorni Zoltánt. Horváth szerint egyébként a jelenlegi ügyben nem az a
legfontosabb, hogy igazat mondott-e a miniszterelnök, hanem az, hogy folyhat-e titkos
megfigyelés hazánkban.
Kóródi Mária az egész ország szempontjából károsnak tartja a "bejelentési botrány"
elhúzódását. Nem érti, miért nem csapott le rögtön az elkövetőkre a bizonyítékokkal
rendelkező miniszterelnök. A Xénia-lázzal kapcsolatban emlékeztette a publikumot,
hogy azt az SZDSZ is többször bírálta, személyesen ízléstelen dolognak tartja,
ennek ellenére nem volna szabad összefüggésbe hozni a titkos megfigyelésekkel. Kóródi
szerint a kormány saját magának is árt az időhúzással, mert ezentúl nehezebb lesz
működtetni a titkosszolgálatokat.
Nyitrai András (Fidesz), a megfigyelési bizottság tagja sietett leszögezni, hogy állami
szervezetekről nincsenek terhelő adataik, véleménye szerint magáncégek állnak a
botrány hátterében. Ennek némiképp ellentmondott Kosztolányi Dénes (Fidesz)
fejtegetése, mely szerint igaza van a szocialista Csintalan Sándornak, amikor azt állítja:
a titkosszolgálatok korábban minden pártot figyeltek. Kosztolányi szerint Csintalan
Keleti Györggyel egyeztetve nyilatkozta a fentieket a szerdai Magyar Hírlapban, mégpedig
azért, hogy ezáltal Nikolits István volt titkosszolgálati miniszterrel "vitessék el"
a balhét. Mert balhé Kosztolányi szerint is van. Illetve lesz, amint befejezik a munkát
a bizottságban, és állást foglalnak az ügyben. Kosztolányi egyébként ígéretet
tett arra, hogy a bizottság nevében kérni fogja a nemrégiben titkosított dokumentumok
nyilvánosságra hozatalát, hadd tudja meg ország-világ: szavahihető miniszterelnökünk
van.
Keleti György kijelentette, semmi köze a Csintalan-féle interjúhoz. Emlékeztette az
egybegyűlteket, hogy Orbán Viktor tavaly augusztusban huszonöt – állítólag
megfigyelt – személyről beszélt, míg a bizottságnak átadott dokumentumokban mindössze
Pokorni Zoltán neve szerepel. Kérdés, hogy az ezt igazolni hivatott dokumentum miként
lehetett a miniszterelnök birtokában tavaly nyáron, ha idén áprilisban készült?
Az idő múlásával a nézők türelme fogyni kezdett, sokakat bosszantott, hogy az ellenérdekelt
felek "elbeszélnek" egymás mellett. Az est vége felé a politikusok is személyeskedni
kezdtek: Horváth Balázs kiabálva kérte ki magának a miniszterelnök inszinuálását,
Keleti hálát adott azért, hogy nem Kosztolányi a kormányfő. A fő kérdések: ki,
kit, mikor és hogyan figyelt meg, egyelőre megválaszolatlanul maradtak.
Mozgalmas hetünk volt. Egyrészt Csintalan Sándor, szocialista képviselő
kottyintotta el magát a Magyar Hírlapban, miszerint tényként jelenthető ki, hogy a
titkosszolgálatok minden pártot és több jelentős politikust is megfigyeltek túlélésük,
biztonságuk és védelmük érdekében. Másrészt ugyancsak az említett lap egy, a
Katonai Biztonsági Hivatalnál 1991-ben előkerült, Orbán Viktorra vonatkozó állítólagos
titkosszolgálati dossziéról, pontosabban egy úgynevezett 6-os kartonról számolt be,
mely csudamód az 1998-as kampányban is előkerült. Nevezetesen úgy, hogy valaki, vagy
valakik eljuttatták annak fénymásolatát külföldi hírügynökségekhez. Azután,
ahogy lenni szokott, mindkét állítást minden oldalról mindenki elkezdte értelmezni.
Egyrészt a szocialista politikusok azt mondták: kizárt, amit Csintalan mond. A kormánypártiak
viszont mindezt felfűzték az összeesküvés-elméletre: ez is igazolja, hogy őket –
amint Orbán kormányfő annak idején mondotta is – megfigyelték. Tények nem
hangzottak el, ahogy a 6-os karton ügyében is csak a ködösítés maradt. A szakértők
szerint – ráadásul a legnevesebbek, mint Kenedi János történész – a lap csak
annyit bizonyít, hogy be akarták szervezni a fiatal Orbánt. (Természetesen csak akkor,
ha hiteles a papíros.) Ugyanis a hálózati személyek nyilvántartására szolgáló
kartotékról akkor derülne ki, hogy annak tulajdonosa engedett-e a kísértésnek, ha a
hátlapján ott az aláírása. Vagy, ha lenne dossziéja. A hátlapról viszont nincs másolat,
dossziéról pedig nem tud senki. Legalábbis a nyilvánosság előtt. Így az egész ügy
csak a miniszterelnök inszinuálására alkalmas. Mint ahogy a "kikapott"
Csintalan-nyilatkozat is hasonlóképp, csak a másik oldal felé.
Aztán érdemes szót említeni arról, hogy egyes újságokban az előző ciklus
titkosszolgálati érájának gazdasági ügyeit próbálták – inkább kisebb sikerrel
– feszegetni. Lapzártánkig az egyik ügyben sem derült ki a színtiszta igazság, de
tanúi lehettünk annak, hogy újabb fejezet nyílott a különböző ügynöki, megfigyelési,
lehallgatási botrányok sorozatában.
A képet csak árnyalják Demszky Gábor minapi szavai "A két nagy pártnak (Fidesz,
MSZP) nem érdeke a titkosszolgálatok rendszerváltás előtti tevékenységének feltárása.
Az MSZP szeretné rózsaszínre festeni, elbagatellizálni a szervezetek törvénysértéseit,
a Fidesz pedig vezetőinek életkorából fakadóan igyekszik kitörölni az ügyet a
magyar társadalom kollektív emlékezetéből, mivel a múlt feltárása egy másik párt
számára jelentene politikai tőkét."
1999. 05. 15. (III/19)
