Elfogták a 16 éves fiú gyilkosát. Sokkoló tények Fotó: MTI
A rendőrség elfogta annak a 16 éves fiúnak a feltételezett gyilkosait, akit tavaly
novemberben lőttek le az újpesti Duna-part közelében. A fiút – akit a sajtó többször
drogkereskedőként említett – a korábbi találgatásokkal ellentétben nem a kábítószer,
hanem egy párezer forintos autós rádiómagnó körüli vita miatt lőtték le. Az autós
rádiómagnót a 16 éves A. András adta el a gyilkosság egyik gyanúsítottjának,
akinek több kifogása is volt az áruval kapcsolatban. Emiatt "kisebb" nézeteltérés
alakult ki közöttük, ami végül A. András hidegvérrel való meggyilkolásáig
fajult. Hét hónapos nyomozás vezette el a rendőröket a három feltételezett elkövetőhöz,
akik közül az egyik felnőtt, a másik kettő pedig fiatalkorú. A fiatalok elfogásuk
után részletes beismerő vallomást tettek. Lakásuk átkutatásakor a rendőrök nagy
mennyiség? fegyvert és lőszert találtak.
Rendőrségi statisztikák szerint az összbűnözésen belül évek óta nő a fiatalkorú
bűnelkövetők aránya, és ezen bűncselekmények között – a még mindig vezető lopások
mellett – egyre nagyobb számban jelennek meg az erőszakos cselekmények, így a
gyilkosság is. Dr. Kis Géza kriminálpszichológus szerint ennek okát az egyre növekvő
társadalmi feszültségekben, a család szerepének leértékelődésében kell keresni.
"Annak idején nagyon büszkék voltunk a nők munkába állítására, de ezzel a család
elveszítette a jellegét; a nő szerepe a családban jelentősen megváltozott. Lehet,
hogy ez anyagilag jobb, de érzelmileg, a gyermeknevelés és a család összetartása
szempontjából csak ártott a családnak" – mutatott rá a szakember.
A szülők – mondta Kis – saját, nem kevés problémájuk miatt kevesebbet és ingerültebben
foglalkoznak még a kisgyerekekkel is, akik pedig "nagyon érzékeny műszerek". Sok
családban a gyerekek, főleg a serdülőkorban lévők egyre inkább elhidegülnek a családjuktól,
mert a felnőttek körében, azok idegessége, feszültsége folytán nem találják meg
azokat az alapvető érzelmi kielégüléseket, sikerélményeket, védettséget amelyek
egyébként szükségesek a normális fejlődéshez.
"Másrészt viszont a televízió is nagyon leszűkítette a családdal együtt töltött
időt. Az abban látott agresszivitás egyre inkább megjelenik a gyerekek feszültségmegoldó
tevékenységében is" – hangsúlyozta a szakember. Arra a kérdésre, hogy mi lesz
azokkal a fiatalokkal, akiket évekre "lecsuknak", amikor nekik is családot és
egzisztenciát kell(ene) alapítaniuk, s egy normál életvitel elsajátításával
kellene foglakozniuk, Kis úr elmondta: "Ismerve a fiatalkorúak börtönében
tapasztalható prizonizációs hatást (a prizonizáció az elítéltek kedvezőtlen egymásra
hatását jelenti), túlzottan optimista nem vagyok. Elvileg lehetséges, hogy szabadulásuk
után be tudjanak épülni a társadalomba, de sajnos az esetek többségében tényleg
csak elvileg."
1999. 07. 10. (III/27)
