Németh Miklós. Londonban második volt Fotó: MTI
A Londonban dolgozó Németh Miklós exkormányfőt 1993-ban, illetve 1997-ben is
vissza akarták hívni szocialisták. Erről az elmúlt hetekben mind Horn Gyula volt kormányfő,
mind Nagy Sándor, az MSZP frakcióvezető-helyettese több helyütt nyilatkozott. Mint
Nagy elmondta az 1997 nyarán folytatott tárgyalásokról: a megbeszélés nem arról szólt,
hogy feltétlenül "királyként" jöjjön vissza, hanem arról, hogy az egykori
miniszterelnök újra vegyen részt a magyar politikai életben. Horn minapi televíziós
nyilatkozatában úgy érvelt: az MSZP-nek mindenképpen nyereséget jelentene Németh
Miklós, azonban az etikai követelmény azt kívánja, hogy aki kilencévi távollét után
újra politizálni akar, annak először képviselőként kell kezdenie.
Információink szerint három álláspont különböztethető meg a szocialista párton
belül Németh Miklós kapcsán, az egyiket jól példázza Horn előbb idézett
nyilatkozata, amely tulajdonképpen "besorolásra" szólítja fel az exminiszterelnököt.
A másik Kovács László pártelnök álláspontja, aki egyfajta módon "lebegteti" Németh
jövőbeni szerepét a párton belül. Kovács arra a hírre, hogy megállapodott Némethtel
a miniszterelnöki és a pártelnöki poszt megosztásáról, az MTI-nek kijelentette: "Semmiféle
megállapodás nem született és nem is születhetett. (
) Ez egyelőre nem is aktuális,
hiszen még az exminiszterelnök hazatérésének időpontja sem eldöntött. Meggyőződésem,
hogy a győzelem fontosabb, mint az egyéni ambíciók" – tette hozzá.
A harmadik csoportnak tartják azokat, akik Németh Miklóst szeretnék politikai "zászlóshajónak".
Érvük az, hogy a volt miniszterelnök a mai napig nagy népszerűségnek örvend, s egy,
a Heti Világgazdaság cím? lapban közölt közvélemény-kutatás szerint a legkiválóbb
államférfiak között tartják számon a polgárok. Emellett az elmúlt évek
belpolitikai viharai nem koptatták meg a "bizalmi indexét", illetve azt tarják róla:
ő lehet az a személy, aki az eldurvult közéletbe új, kulturáltabb stílust hozhat.
Sajtóértesülések szerint egy óbudai vendéglőben a közelmúltban Vancsik Zoltán,
Toller László, Hajdu László, Tabajdi Csaba, Avarkeszi Dezső, Keller László, Juhász
Ferenc, Juhász Gábor és Katona Béla szocialista politikusokkal hosszasan tárgyalt Németh
Miklós. De például Szabó György, Borsod megyei MSZP-elnök már a múlt hónap elején
úgy nyilatkozott a Észak-Magyarország nev? orgánumban: szeretné, "ha Németh Miklós
úgy döntene, hogy számíthatnak rá mint politikai szereplőre miniszterelnök-jelöltként,
méghozzá az MSZP égisze alatt".
A konzervatív oldal az elmúlt hetekben alig-alig reagált Németh visszatérésére. Bár
nem mulasztják el "árnyalni" a volt vezetőről kialakult képet. Például Póda
Jenő kormány-főtanácsadó Végh Ferenc tábornok, a Honvédség parancsnoka távozásakor
úgy érvelt: az Alkotmány szerint a Honvédség élén két ember, a katonai irányítást
ellátó parancsnok és a stratégiai tervezésért felelős vezérkari főnök áll, a kétféle
egyéniséget követelő két posztot a NATO-országok többségében is külön személy
tölti be úgy, hogy a vezérkari főnök és csapata a szaktárcán belül, a
miniszterrel szoros együttműködésben ténykedik. Így volt ez nálunk is mindaddig –
mondta Póda –, amíg Németh Miklós egykori miniszterelnök ki nem vonta a vezérkart
a civil kontrollt megtestesítő minisztériumból.
Tölgyesi Péter fideszes politikus – Elégedetlenségek egyensúlya cím? könyve egy
vidéki bemutatóján – kifejtette: "A Németh-kormány a látszattal ellentétben
sokkal kevesebbet tett az ország liberalizálásáért, mint a Grósz Károly nevével fémjelzett
kabinet." Németh Miklósra egészen addig nem mint önálló politikusra, hanem mint Grósz
Károly csinálmányára tekintettek, amíg Grósz el nem mondta elhíresült
sportcsarnoki beszédét, és a vízlépcső ügyében meg nem szervezte a "fölállásos"
szavazást. Ezután három hónap alatt szertefoszlott népszerűsége, amely pedig
eleinte magasabb volt, mint például Antall Józsefé bármikor is. A Németh-kormány
idején egyetlen szakértői javaslatból sem született törvény, egyedül a spontán
privatizáció indult meg. Azt is Németh Miklóséknak köszönhetjük, hogy az átmenet
idején szinte fizetésképtelenek lettünk, hiszen az ő kormánya hozott rendeletet a
szabad valutaváltásról, amelynek következtében rengeteg pénzt vittek ki a polgárok
az országból – állította Tölgyesi.
1999. 07. 24. (III/29)
