Tomka Miklós, a MTA Vallásfilozófiai Kutatócsoportjának vezetője úgy vélekedett,
hogy noha Magyarország rendelkezik a felekezeti együttélés történelmi tradíciójával,
társadalmára mégis a bezárkózás, a másság nehézkes elfogadása a jellemző. A
90-es évek második felének kutatásaiból kiderül, hogy az utca embere átlag hat, nálunk
is működő vallást tud megnevezni, ami "európai viszonylatban borzasztóan soknak számít".
A legismertebb egyházaknak a történelmiek bizonyultak, egyre nő azonban a "kisegyházak"
társadalmi ismertsége és ezáltal befolyása. A megkérdezettek negyvenhat százaléka
szerint a felekezeti sokféleség gazdagítja a kultúrát, míg harmincöt százalék nem
tartja szerencsésnek a vallási pluralizmust, sőt a társadalom negyvennégy százaléka
a vallási sokféleségben konfliktusforrást vél felfedezni. Érdekes adalék, hogy a másság
felé való nyitottság a fiatalok, az iskolázottak és a fővárosiak tekintetében a
legkedvezőbb, ugyanakkor ez a csoport támogatná leginkább, hogy kizárólag a történelmi
egyházak kapjanak állami támogatást. A társadalmi előítéletek sorában a bőrfejűek,
a kábítószeresek, a homoszexuálisok és a cigányok után az ötödik helyen a "vallási
szekták" állnak. Utóbbi adathoz Tomka Miklós szükségesnek tartotta megjegyezni,
hogy az eredményt nagyban determinálta a megkérdezéskor használt "szekta" szó
eleve pejoratív, az elmúlt időben túlterhelt jelentésköre.
Kránitz Mihály katolikus egyetemi tanár beszámolt arról, hogy ténylegesen a II.
vatikáni zsinat adott nagyobb lendületet a római katolikus egyház ökumenikus törekvéseinek,
majd kiemelte annak fontosságát, hogy a teológiai eredményeket ki kell terjeszteni a
hitgyakorlat területére is. "Magyarország predesztinálva van az ökumenizmusra,
hiszen Szent István ezer éve nem csak római, hanem bizánci térítőket is hívott az
országba" – jegyezte meg a hazai szerepvállalással kapcsolatban az előadó. Zárszavában
megemlítette, hogy várhatóan 2001 húsvétjára készül el a keresztény egyházak ökumenikus
chartája, amelynek elsődleges célja az európai egység kimunkálása és felekezetek közötti,
még meglévő konfliktusok megoldása.
A katolikus, illetve protestáns állásfoglalások a mai napig nem dolgozták fel a
reformáció-ellenreformáció traumáját – kezdte meg előadását Herczeg Pál református
vallástörténész, aki több szempontból is aggályosnak találta a két egyház közeledését.
Mindezért elsősorban saját felekezetét tette felelőssé, mivel – tapasztalatai
szerint – a hivatalos káték szövege a mai napig sok helyen durva kijelentéseket
tartalmaz, az oktatásban és a tankönyvekben pedig szintén jelen van az ellenségesség
és a tanok szembehelyezkedése.
1999. 10. 30. (III/43)
