A legnagyobb leterhelést a napi 14 órás hivatali elfoglaltság mellett az rótta
kabinetjének tagjaira – és ez jellemző a többi európai ország kormányára is –,
hogy bárkinek bármi jót tettek, ezzel más pártok részéről vagy ellenállást, vagy
irigységet váltottak ki. "Néha az volt az érzésem, hogy ezt az országot az irigység
tartja össze" – emlékezett a hallgatók kérdéseire válaszolva Horn Gyula.
Akkor is elismerte és most is az a véleménye – közölte –, hogy minden egyes társadalmi
réteg és foglalkoztatási ág támogatásra szorul; e kérdés igazságos megoldása számára
állandó gyötrődést jelentetett.
Az 1998-as választás utáni őszön ezért határozta el – idézte föl a történteket
–, hogy hátat fordítva a belpolitikának, s rangos európai szervezetek felkérésének
eleget téve, Magyarország értékeinek nemzetközi népszerűsítésével foglakozik.
"Ám ahogy az utódok politizálnak, arra késztetett, hogy szándékaim ellenére részt
vegyek a belpolitika formálásában is" – indokolta eredeti döntésének megváltoztatását.
"Ezt éreztem például kedden az Országgyűlésen napirend előtt felszólaló egyes
magas beosztást is viselő honatyák kijelentéseiben, akiket inkább orvoshoz kellene irányítani,
nem pedig a parlamentben felszólalni hagyni" – osztotta meg véleményét a népes
hallgatósággal. (MTI)
1999. 10. 22. (III/42)
