Molnár Róbert múlt heti sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy kezdeményezni
fogja a Szent Pál Akadémia akkreditációjának felülvizsgálatát. A képviselő indítványa
indítékairól kérdésünkre elmondta: úgy értesült, hogy az alapító Németh Sándor
nem rendelkezik diplomával, a "szocializmusban nevezték ki főiskolai tanárrá", az
akkreditációs bizottságban pedig a Hit Gyülekezete tagjai is helyet kaptak.
Dr. Mészáros István, az akadémia főigazgató-helyettese lapunk kérdésére elmondta,
hogy az alapító nem Németh Sándor, hanem a Hit Gyülekezete, Németh Sándor pedig
rendelkezik diplomával: 1995-ben nevezték ki főiskolai tanárrá. Az akadémia akkreditálása
törvényes keretek között zajlott, az azt végző három bizottság egyikében sem
dolgozott olyan személy, aki a Hit Gyülekezete tagja. Az úgynevezett látogató bizottság
független tudósokból áll, az intézményi szakbizottság tagjai között szerepelt többek
között a katolikus püspöki kar kommunikációs igazgatója és két jezsuita
professzor is, a végső döntést hozó plénumot pedig az oktatási miniszter által
kinevezett tagok alkotják. Dr. Mészáros Istvántól azt is megtudtuk, hogy a Szent Pál
Akadémia akkreditálása az előírt 8–12 hónapos időtartamot meghaladva 17 hónapon
át tartott. A bizottság megállapította, hogy az intézmény kiváló színvonalú képzést
nyújt, a tanári kar összetétele pedig "feltűnően erős". Mészáros István hozzátette:
"Mielőtt Molnár Róbert fejjel rohanna a falnak, jobban tenné, ha – rosszindulatú
és nevetséges feltételezései helyett – az akkreditálás körülményeiről a illetékesektől,
a MAB-tól és saját kormánya oktatási miniszterétől érdeklődne."
Róna-Tas András, a MAB elnöke elmondta, hogy a bizottság döntése
megfellebbezhetetlen, ugyanakkor eljárási hibák feltárására van lehetőség, ezek
azonban nem befolyásolják a végeredményt. A Szent Pál Akadémia akkreditálása során
egyébként egyik "fél" sem tapasztalt eljárási hibát, mint ahogy a MAB a jelenleg
folyamatban lévő nyolcvankilenc – más felsőoktatási intézménynél zajló –
akkreditáció során sem kapott ilyen jelleg? beadványt.
1999. 10. 09. (III/40)
