Balsai István, az MDF parlamenti frakciójának vezetője lapunknak hangsúlyozta: szükségesnek
tartja, hogy legyen szélesebb az 1994-ben elfogadott – majd sajnálatos módon
visszanyesett – törvény által elérhető átvilágítandók köre. A politikus nem
tartja szerencsésnek a jelenleg életben lévő szabályozást, és nem érti, miért
tartotta fontosabbnak az akkori törvényhozás többsége az ügynökök személyiségi
jogait az emberek alapvető információhoz való jogánál. Balsai elmondta, ha szavazásra
kerül a törvényjavaslat, minden valószínűség szerint igennel fog voksolni. Győri Béla,
a MIÉP szóvivője kijelentette, hogy valójában nem Kuncze Gábor, hanem Krausz Tamás
áll a szabaddemokrata javaslat hátterében. "Krausz egy poénvadász, fecsegő ember.
Ilyen Krausz-félékkel nem törődünk. Addig, amíg nem egy komolyabb ember nyújtja be
a javaslatot, nem tudunk az üggyel érdemben foglalkozni" – jelentette ki a Heteknek
Győri. (Vélhetően Krausz Tamás történész, egyetemi tanár, az MSZP Baloldali Tömörülés
mozgalmának egyik vezetője elmúlt hétvégén elhangzott azon mondata ingerelte fel a
MIÉP-et, miszerint "Csurka István pártja úri fasiszta, dzsentroid, a lecsúszott középosztályok"
szélsőséges mozgalma – a szerk.)
Kónya Imre, az MDNP politikusa, az előző ciklus nemzetbiztonsági bizottságának elnöke
szerint ez egy olyan kérdés, melynek tulajdonképpen soha nem lehet a végére jutni.
"Legjobb tudomásom szerint az SZDSZ sem azt javasolta, hogy tegyék közzé az ügynökök
névsorát – nyilatkozta Kónya. – Ezt azért nem tartom szerencsés megoldásnak,
hiszen a megfigyelt személy nagy valószínűséggel eddig is tudta, hogy ki az ügynök
körülötte. Két parlamenti ciklusban is foglalkoztak ezzel a kérdéssel a képviselők.
Az előző ciklusban, amikor az SZDSZ parlamenti többséget élvezett, személyre
szabottan módosíthatták volna a törvényt. De nem tették meg, csak szűkítették az
átvilágítás körét. Most, mikor újra napirendre kerül a törvény, nyilván vannak
mögötte különböző politikai törekvések. Ráadásul hangzatos megállapításokat
lehet az ügyben tenni. Egyébiránt csak politikai akarat kérdése mindez."
1999. 11. 20. (III/46)
