Az ÉS augusztus 20-i számában Fiúk a bányában címmel közölt riportja a
Fidesz-székház eladásából befolyt pénz útját próbálta nyomon követni. A nagy
port kavart írás szerint több Fidesz-közeli cégnek szerepe volt Orbán Viktor
miniszterelnök családjának bányaprivatizációs ügyleteiben, gazdasági vállalkozásaiban
és anyagi felemelkedésében.
A bíróság az ítélet indoklásában így elemzi a cikket: "Először beszámolt az
írás arról, hogy a Fidesz parlamenti frakciójának tagjai a nyári szünet előtti
utolsó hétvégén megbeszélésre gyűltek össze Somogyaszalón. (1993 júniusában –
a szerk.) Ezután megírta, hogy a tanácskozás feszültnek ígérkezett, miután a párt
egységét alaposan megtépázta az államtól ingyen kapott volt Tiszti Kaszinó eladása
kapcsán nem sokkal előbb kirobbant botrány. A cikk szerint a frakció tagjai többek között
arra vártak magyarázatot a párt vezetésétől, hogy gazdasági szakértőik mire fordították
a tetemes summának számító összeget.
Ezt követően azzal foglalkozott az írás, hogy a témát érintő beszámoló, a szóbeli
tájékoztatás pontatlan volt, és "utólag csupán annyi rekonstruálható: a pénzt követhetetlen
módon szétterítették a Fideszhez közeli gazdasági vállalkozások között".
Ezeket a vállalkozásokat a cikk nemcsak nevesítette, hanem a székház eladásából származó
bevételek összegeit is megjelölte. Utalt arra, hogy a "röpködő milliókat" többen
megkísérelték összeadni, de ezt Kövér László "igen határozott hangon tiltotta
meg". A cikkírók megjegyezték, hogy a pénz nagyobb részének tényleges sorsáról
a párt legbelső köreiben is kevesen tudnak. Ezután informátoruk "magyarázatára"
utaltak. A hasáb legvégén pedig a perrel érintett mondat következik: "Ez a frakcióhétvége
mindenesetre később szakadást okozott a párton belül, és alapjául szolgált annak a
ma is élő vélekedésnek, hogy a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból
származó pénzek alapozták meg."
A tíz Fidesz-vezető – köztük Orbán, Kövér és Áder – által indított sajtópert
októberben folytatták le a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Az elsőfokú ítélet
után – mely helyreigazításra kötelezte a lapot –, Orbán Viktor azt nyilatkozta,
hogy "a bíróság erkölcsi, politikai és jogi értelemben is igazat adott" neki. Várhegyi
Attila, a Fidesz Országos Választmányának elnöke, negyedrend? felperes pedig a következőket
közölte a Magyar Távirati Irodával: "A bíróság ítélete világos cáfolatát
adja mind a miniszterelnökkel, mind a Fidesz más vezetőivel, mind a Fidesz egészével
szemben az ÉS-ben megfogalmazott vádaskodásnak."
Arra a kérdésre, hogy a terjedelmes cikkből miért csak azt a fél mondatot akarták
helyreigazíttatni, mely szerint "a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból
származó pénzek alapozták meg", Várhegyi így válaszolt: "Ha egy piramis alapját
teszi semmissé a független bíróság ítélete, akkor az egész semmis." Álláspontja
szerint tehát az elsőfokú ítélet alapjaiban tette semmissé a vádakat, és ezért az
a cikk összes többi állítására is kiterjed. A kedden kihirdetett másodfokú –
jogerős – ítélet arra hivatkozva változtatta meg az elsőfokú ítéletet, hogy a
perrel érintett mondat nem állít valótlanságot, hiszen valóban kialakult egy máig
élő vélekedés a Fidesz-vezetők anyagi jólétének megalapozásáról. (Ezt az
alperes a tárgyalás során bizonyította is.) A vélekedés tartalma nem fogható fel tényállításnak,
tartalmának közlése pedig nem tényállás híresztelése. Mivel a törvény szerint véleményt
illetően nem kérhető sajtó-helyreigazítás, a bíróság elutasította a felperesek kérelmét,
ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy a minden alapot nélkülöző, teljesen légből
kapott vélemény személyiségi jogi perben sérelmezhető.
Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője lapunknak elmondta, számára a
per legnagyobb tanulsága az, hogy a felperes nem a riport érdemi állításait akarta cáfolni.
"Én ezt úgy értelmezem – és a világon mindenhol úgy értelmezik –, hogy amit
nem tesznek per tárgyává, azt nem vitatják" – tette hozzá a főszerkesztő.
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek, ám mivel a Fidesz továbbra is az elsőfokú
bíróság döntésével ért egyet, felülvizsgálati kérelmet nyújt be a Legfelsőbb Bírósághoz.
1999. 12. 18. (III/50)
