Szakszervezeti vezetők és a vezérigazgató-helyettes. "Békebal"
Fotó: MTI
A MÁV Rt. számításai szerint a munkabeszüntetések által okozott közvetlen
veszteségek összege közel 2 milliárd forint, amely a bérkeret mintegy 3 százalékát
kitevő összeg. Ha ezt a pénzmenynyiséget a dolgozók munkabérének növelésére fordítja
a vállalat, akkor elméletileg sztrájk nélkül is megegyezhetett volna a 46 ezer
vasutast képviselő három reprezentatív szakszervezettel. Mint ismeretes, a
szakszervezetek a kezdeti 14 százalékos követelésüket a tárgyalások során 10,7 százalékra
mérsékelték, míg a MÁV Rt. végig kitartott a 8,5 százalék mellett.
A MÁV frontemberei csupán bábuk a közlekedési minisztérium kezében, amely az érdekvédelmi
szervezetek ellehetetlenítésén munkálkodik – nyilatkozták sajtótájékoztatójukon
a sztrájkot meghirdető három vasutas- szakszervezet vezetői. Állításukat arra
alapozták, hogy a hosszú tárgyalások eredményeképp kompromisszumra hajló MÁV-vezérigazgatóról
az utolsó pillanatban mindig kiderült, hogy igazából csak a szakminiszterrel történő
egyeztetések után hozhat érdemi döntést. Így történt ez a kéthetes sztrájk felfüggesztésekor
is. Az előre egyeztetett időpontban, hétfőn 17 óra 15 perckor megjelentek a
szakszervezeti vezetők a MÁV Rt. vezérigazgatósági épületében, a tárgyalópartnernek
azonban csak hűlt helyét találták. Ezután – bízva a további egyeztetések sikerében
– a magukkal vitt iratokat aláírták és átadták Sárdy Gyula vezérigazgató-helyettesnek,
az egyetlen MÁV-vezetőnek, aki az épületben tartózkodott. Bajnai Gábor vezérigazgató-helyettes
távolmaradásukat a Népszabadságnak azzal magyarázta, hogy aláírás előtt szakértőkkel
kívánták megvizsgáltatni az iratokat.
A szakszervezeti vezetők szerint eddig legtöbb követelésük teljesült. Elfogadták,
hogy a 2000. évben a munkavállalók bére a tervezett 6 százalékos inflációval plusz
további 2,5 százalékkal, a tervezett GDP-növekedés felével együtt összesen 8,5 százalékkal
emelkedik, mert emellett további kedvezményeket is sikerült kicsikarniuk. (A megállapodás
értelmében a tényleges infláció mértékétől függően lehetőség van az év végi
utólagos korrekcióra is.)
A még vitatott kérdések közé tartozik többek között a 2002 végéig szóló sztrájkmoratórium
kérdése, amely a MÁV szerint a reálbér-növekedés mellett biztosítaná a reformok
zavartalan véghezvitelét, míg a szakszervezetek attól tartanak, hogy egyre jobban a
perifériára szorulnának a fejük felett meghozott döntések miatt, a küszöbön álló
privatizáció előtt. Márpedig a vasút az egyik utolsó "zsíros falat" a privatizáció
üstjében. Becslések szerint is sok százmilliárdos érték? épületekkel, üdülőkkel,
oktatási központokkal, lakóházakkal rendelkezik. Pontos számokat azért nem lehet
mondani, mert a cégbíróságról "eltűntek" azok az iratok, melyek a cég vagyonát
dokumentálják. Ezen kívül a szakszervezetek a "vasútreformra" való hivatkozást
csupán porhintésnek tartják, mert nyilatkozatuk szerint a múlt év áprilisára ígért
tervezetek kormány elé terjesztése helyett a közlekedési tárca még csak vázlatokat
produkált.
A szakszervezeti juttatások kérdése az egyik legérzékenyebb pont a szakszervezetek
oldalán. A munkáltató április 15-étől felmondja azt a megállapodást, hogy a
szakszervezeti tagok tagdíját, amely a keresetük egy százaléka, automatikusan levonja
a fizetésből, holott az ilyen jelleg? megbízásokat egyesületek, biztosítók, különböző
alapok számára megbízásos alapon (adott kezelési költségért) egy tucat esetben továbbra
is vállalja. Ezzel a szakszervezeti részről barátságtalannak minősített "gesztussal"
nemcsak a szakszervezeti tagok befizetését nehezítené meg, hanem adózás szempontjából
is kedvezőtlen helyzetbe hozná őket.
2000. 02. 19. (IV/8)
