Ünnepi disputák

TGM a Magyar Rádió előtt. Szolidaritást sürget Fotó: Vörös

Jancsó így folytatta: "A szabadság napsugara süt ránk, a szabadság
ellenségeire is, a hatalom is szabadságban él, nem bújik kínai fal mögé, szembenéz
velünk szúrós szemével. Csak egy a baj: valahogy nem változik a természete, sőt
mintha visszatérne a régi útra. Átok, könyörgés, tanács nem fog rajtuk, nyomulnak
előre, csak el ne érjék a gátat, mert még átvágják, és ránk engedik a
gátlástalanság árját, vagy már ránk engedték?"

Vitányi Iván szocialista politikus azt fájlalta, hogy nem lett igazuk azoknak, akik
néhány évvel ezelőtt azt mondták: "Nem kell már soha így összejönnünk, mert
minden rendben van." Mint mondta: "Ma működnek azok a demokratikus intézmények,
amelyeknek a védelméért a Charta nyolc évvel korábban fellépett. Már-már úgy
látszott, megszilárdulnak; éppen ezért most sokkal súlyosabb a helyzet, mint nyolc
évvel ezelőtt, mert most Európa kapujában kell ugyanazokat a kérdéseket feltennünk,
és ez már komoly dolog." Vitányi Iván kijelentette: a méltányosság és a
demokrácia parancsolja, hogy ne legyen kormánymonopólium a sajtó, a média és a
nyilvánosság. Hiszen, aki elveszi azt a lehetőséget, hogy valóban többoldalú,
őszinte és nyílt tájékozódás és tájékoztatás legyen, az a demokráciát veszi
el. A politikus a médiakuratóriumokban nemrég lejátszódott eseményeket szimbolikus
cselekedetnek nevezte, amely – mint mondta – "annak a jele, hogy félre lehet tenni
a demokrácia szent játékszabályait, hogy félre lehet tenni a választások
eredményeit, hogy egy törvény van a számukra: a hatalom törvénye".

"Ki fogja megvédeni a köztársaságot a köztársaság kormánya ellen? Ki fogja
megvédeni a szabad sajtót a szabad sajtó tulajdonosai ellen? Ki fogja megvédeni a
népet a nép államában? Ki fogja megvédeni a szabadságot a szabad társadalomban? Azt
gondoltuk, hogy átengedhetjük a rendszerváltás által megteremtett intézményeknek
szabadságunk, méltóságunk védelmét nem megy. Ami nem megy, azon változtatni
kell" – kezdte beszédét Tamás Gáspár Miklós filozófus, majd így folytatta:
"Nem tesszük jól, hogy a kiherélt, megalázott parlamentünket nem védjük meg."
Felhívta továbbá hallgatósága figyelmét a rádió és a televízió
tájékoztatásának elégtelenségére, a roma lakosság naponkénti megaláztatására,
a munkanélküliek helyzetének romlására, a cián-mérgezés miatti katasztrófa
felelősségének külföld felé hárítására. TGM a kialakult helyzet igazi okát
abban látta, hogy a nép szervezetlen, vagyis "nincsenek pártjaitok, nincsenek
szakszervezeteitek, nincsenek mozgalmaitok, és nincs pénzetek arra, hogy megvédjétek a
szabadságotokat." Végezetül cselekvésre buzdította hallgatóságát: "Ez a nép,
amely békésen, józanul, nyugodtan és gyönyör? szépen kivívta a szabadságát,
csak azt követeli, ami kijár neki; nem többet, nem kevesebbet. Az Isten szerelmére, ne
hagyjátok magatokat!" – foglalta össze mondandóját a filozófus.

"Nincs értelme tüntetni a sajtószabadság mellett, mert az rendelkezésre áll, a
miénk, és senki nem akarja elvenni tőlünk" – reagált a kedd esti tüntetésre
Orbán Viktor kormányfő a Magyar Rádiónak adott szerdai interjújában.

Az Egyesült Államok budapesti nagykövete ezzel szemben másként értékeli a
helyzetet. Peter Tufo szerint Orbán Viktor kockára teszi Magyarország hírnevét azzal,
hogy az új médiafelügyeleti testület teljes egészében kormánypárti jelöltekből
áll. Tufo a Magyar Hírlapnak azt mondta: "A közszolgálati média egyik jellemzője,
hogy objektívnek kell maradnia, és ehhez nincs szükség a kormány munkájára. A
médiatörvény magában foglalja azt az elvet, hogy a kormány és az ellenzék is részt
vegyen a közmédia felügyeletében."

"Illetéktelennek érzem, hogy az amerikai nagykövet minősítse a magyar
alkotmányt" – jelentette ki Orbán Viktor a bírálatra válaszolva. A
miniszterelnök úgy vélte: méltatlan a XXI. századi Magyarországhoz az a mentalitás,
hogy a nyugati országokban elhangzó nyilatkozatokat felsőbbrend? kinyilatkoztatásnak
kell tekinteni. Érvelése szerint egyenrangú partnerként, és nem "moszkovita
lelkülettel" kell tekinteni ezekre az államokra.

A posztkommunista-utódpárti motívum egyébként a nemrégiben a kulturált politikai
hangnemért síkra szálló Békejobb 2000 megemlékezésén is fellelhető volt. Csapody
Miklós kijelentette: "Vannak, akik mostanában komor arccal, és úgy látszik,
komolyságukat is megőrizve demonstrálnak független és pártsemleges sajtót
követelve. Csak az a baj, hogy amikor még negyven éven át egy pártban voltak, nem
követelték ugyanezt saját maguktól." Hangos tetszésnyilvánítás kíséretében a
politikus kiemelte, hogy Kossuth Lajos és a forradalom hősei nem a "labancnak is
rossz, kollaboráns balhitűek szemszögéből szemlélték az eseményeket". Ez
utóbbiakról kijelentette, hogy a "nemzeti szellem ellenségei".

Bár a koalícióban tapintható ellentét feszül az MDF és a kisgazdák között, a
közös szellemi gyökerektől nehéz volna elszakadniuk. Valószínűleg nem is akarnak,
legalábbis ezt a következtetést vonhatjuk le Torgyán József Csapody Miklóséval
rokon értelm? beszédéből.

Torgyán várbéli felszólalásában hangoztatta, hogy azt a nemzeti egységet, amelyet
1848. március 15. szellemisége megkívánna, a mai napig nem lehetett megvalósítani,
mert vannak olyan "nemzetveszejtők, akik a nemzet haladásának útjában állnak". A
kisgazda elnök ugyanakkor örömmel állapította meg, hogy a magyarság a legnehezebb
időszakán túljutott, túlélte a trianoni tragédiát, és most a felemelkedés
időszakának félreérthetetlen jeleit láthatjuk.

A kacskaringósan-cikornyásan díszített huszárok és a lovak voltak a Múzeum körúti
ünnepség legnépszerűbb szereplői. A márciusi ifjakat megelevenítő
"misztériumjáték" idén megpróbálta emberközelből, a hősök szubjektív
érzelmeit, személyes tapasztalásait kiemelve bemutatni a történelemmé magasztosult
eseményeket.

A hallgatóság népes tábora tolongott az Astoriától a Kálvin térig. "Nincs
többé cenzúra" – visszhangzott a körút, miután az egyik színésznő a
gyermeknemzés és a forradalom kontrasztját elemezte. A perec- és vattacukorárusok
mellett megjelentek szélsőjobboldali propagandaújságok (Magyar Fórum, Szózat,
Demokrata) terjesztői is.

Lyukas zászlós ötvenhatosok tették színesebbé a szürke tömeget. Imitt-amott
nemzetiszín karszalagos "nemzetőrök" – magukat legalábbis így nevezték –
lapogatták egymás hátát kedélyesen a tavaszi napsütésben.

Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter ünnepi beszédében a kamaszkorában megélt
március 15-i élményeit idézte fel. Az aznap vetített Gojko Mitic-tévéfilmeknél
már akkor jobban vonzották a tanárai által "nacionalista huligánok
randalírozásának" titulált utcai rendezvények. "Otthon átöltöztünk, levettük
a vörös nyakkendőt, és kokárdát tűztünk ki, hogy egy kicsit mi is olyanok
legyünk, mint a nacionalisták" – mesélte a miniszter. Leírta, milyen mély
benyomást tett rá gyerekként, amikor a tüntetők "égnek tartott karral
ismételték: esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!".

Rockenbauer összefoglalta az ünnep történelmi hányattatásait. Kitért arra is, hogy
1948-at követően a kivezényelt felvonulók együtt vitték a Petőfit és Kossuthot
ábrázoló transzparenseket Lenin, Sztálin és Rákosi képeivel, majd 1951-ben március
15-ét törölték az ünnepek sorából, mert túl nemzetinek számított. A 70-es, sőt
a 80-as években tartott diákfelvonulásokat a karhatalom szétverte, többeket
börtönbe csuktak. "Minden március 15-e – immáron 152 éve – rólunk szól,
mindannyiunkról szól, mert a hazáról szól."