– A kormánypárti politikusok közül Ön képviseli legerőteljesebben azt az
álláspontot, hogy nem csupán gazdasági tranzakcióról és egy veszteséges portfólió
eladásáról van szó, hanem valami egészen másról...
– Bizonyosan vannak más lapok is, amelyek nem termelnek nyereséget. Az anyagi
nyereségesség nem lehet az egyedüli szempont, hiszen egy lap, egy folyóirat véleményformáló
és ízlésformáló eszköz. Nem egyszerűen alkatrészcseréről vagy egy tárgy
tulajdonjogának az átvételéről van szó. Itt van egy óriási érték? szellemi
apport, és van egy 25 ezres előfizetői kör. A lényeg tehát az, hogy bár a Magyar
Nemzet címében meg fog maradni, az az alkotói közösség, amelyik ezt a lapot jól
vagy rosszul írta, biztosan nem. Ugyanez vonatkozik a Napi Magyarországra. Az én álláspontom
kezdettől fogva az volt, hogy mind a két napilapot meg kell tartani, és ebbéli véleményemben
megingató ellenérvet nem hallottam. Nyilvánvalóan a Mahir jól jár, hiszen egymillió
forintért jutott hozzá egy olyan értékhez, amelynek korábban 60-70 millió forintos
kikiáltási ára volt.
– Eléggé egyértelmű, hogy a Mahir, melyet jó ideje Fidesz-közeli cégként
ismerünk, az eddigi kormánylap Napi Magyarországnak kívánt vásárolni egy jól csengő,
régen bevált nevet
– Van alapja a felvetésnek, ugyanis míg a Mahir anyagilag nyert, a kiadó és
holdudvara politikailag. A Postabank pedig nem megy tönkre azzal, hogy csak egymillió
forintot kapott, ugyanis az állam száz százalékos tulajdonában áll. Nem tudom elképzelni
azt, hogy mi volt az a sürgető ok, ami miatt meg kellett szabadulni a Magyar Nemzettől,
amelyről több miniszterelnök – bal- illetőleg jobboldali is – elismerte, hogy
nemzeti érték, kincs.
– A 30-as, 40-es évek elején a jobboldali kormányok módszere volt jó nev?
lapok összevonása szélsőjobboldali nézeteik takargatása céljából. Ez a szándék
jelen lehet most is?
– Sajtótörténeti párhuzamok kereshetők és találhatók. Azt nem hinném, hogy
itt bizonyos szélsőjobboldali nézeteket kellene takargatni. Inkább arról van szó,
hogy ez üzletileg is nyilvánvalóan hasznot hozott, másrészt pedig ezzel a fúzióval
egy csapásra egycsatornássá válik a konzervatív oldal tájékozódása a napilapok
tekintetében. Újságolvasó emberként egy jó napilaptól szellemi izgalmakat várok,
de nem volna jó, ha – mint Solymosi Frigyes akadémikus úr fogalmazta – "a Magyar
Nemzetet belekényszerítenék egy szabályozottabb mederbe".
2000. 04. 15. (IV/16)
