A Felső-Tiszavidéki Környezetvédelmi Felügyelőség laboratóriumában Pallai Erzsébet
biológus az újabb szennyeződés miatt Tiszabecsnél vett vízmintákat ellenőrzi. A
szennyeződés eddig nem okozott károsodást a folyó élővilágában.
Fotó: MTI
A mostani tiszai szennyeződésnek két forrása van. Egyik a Borsabányán történt gátszakadás,
ahol öt méter hosszú és két méter mély résen keresztül másodpercenként 40-50
liter meddővel szennyezett víz került a Vasér patakba. A másik pedig a korábbi nehézfém-szennyezés
során a partra kirakódott meddős iszap újbóli bemosódása a Tiszába torkolló
patakba. Vízügyi szakemberek szerint a baleseteket a korszerűtlen technológia és a
figyelmetlenség okozza. Az igazi megoldás a megelőzés lenne, hiszen amikor a szennyezés
már bekerült a folyóba, Magyarországon már nem tehetnek túl sokat. Elméletileg
alkalmazhatnák a vízhigítást vagy a vegyszerezéses módszert, de a Tisza nagy vízmennyisége
és sebessége miatt kérdéses, hogy mennyire válna be. A Veszélykezelési Központ, ha
a szennyeződés mértéke miatt ezt szükségesnek látja, bevezethet bizonyos tilalmakat
a lakosság megóvására. Ez történt mind a cián, mind az ólommérgezésnél, amikor
is megtiltották a halászatot, az állatok folyóvízből való itatását, valamint az
ásott kutak használatát. A központ szóvivője lapunknak elmondta, hogy a legújabb
szennyezés erőssége nem indokolja különleges intézkedések bevezetését.
A március 10-i környezetszennyezéshez hasonlóan most is nehézfémek – cink, réz és
ólom – kerültek a folyóba. Kótai László, a Kémiai Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai
Kutatólaboratórium munkatársa a Hetek kérdésére elmondta, hogy ezeknek az anyagoknak
kétféle módosulata lelhető fel: szabad és csapadék változat. Az élővilágra nézve
az oldott változat jelent nagyobb veszélyt, mert a táplálékláncba bekerülve hosszú
távon fejti ki hatását. Ez azt jelenti, hogy ellentétben a ciánmérgezés azonnal
jelentkező drasztikus hatásával, csak évek múltán bukkanhatnak fel olyan krónikus
betegségek, amelyek gyaníthatóan a nehézfém felhalmozódásából erednek. A lebegő
vagy csapadék változat közvetlenül nem hat a környezetre, csak akkor veszélyes, ha
lebomlik oldható formára.
Szőke Sándor, a Felső-Tiszavidéki Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója
elmondta, hogy a mostani szennyeződések után a nehézfémek oldott formájának
koncentrációja el sem éri, a lebegő módosulat koncentrációja pedig nem haladja meg
az erősen szennyezett kategóriát.
Az eseményekben meglehetősen ellentmondásos az időjárás, konkrétabban a csapadék
hatása. Amíg a Magyarországon lehulló csapadék segíti a Tisza tisztulását, addig
Romániában lehullva ront a helyzeten, újabb meddőt mosva a folyóba. Magyarics András,
az árvízügyelet munkatársa elmondta, hogy legfontosabb feladat a Tisza élővilágának
helyreállítása. Ez azonban nem egyszerűen haltelepítést jelent – ami meg is van
tiltva –, hiszen előbb az alacsonyabb szint? életnek kell regenerálódnia.
2000. 04. 01. (IV/14)
