A bíró megemlítette: a Legfelsőbb Bíróság (LB) gyakorlatában évtizedekre
visszamenőleg nem volt példa ilyen brutális és embertelen elkövetésre, miszerint a vádlott
úgy irtotta ki vétlen, alvó családját házukban, hogy azoknak esélyük sem volt a védekezésre
vagy a menekülésre. Boi Gyula, aki már az eljárás során korábban is beismerte tettét,
és bűnösnek vallotta magát, a szerdai tárgyaláson az utolsó szó jogán annyit
mondott: megbánta tettét, és kéri a bíróságot, hogy változtassa át szabadságvesztés-büntetését
határozott idejűvé.
Az ügyész perbeszédében megjegyezte, hogy a kiszabott büntetés szükséges és arányos,
bár valójában a vádban foglalt cselekménnyel arányos büntetés nem is létezik. "Boi
Gyulát el kell szigetelni a társadalom többi tagjától, hogy ártalmatlanná váljon"
– szögezte le a bíróság. Elutasította a Legfelsőbb Bíróság azt a védői érvelést,
miszerint Boi Gyula tette inkább erős felindulásból elkövetett emberölés, melyet
egyébként a törvény 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntet. Most már
kevesebbért is életfogytig tartó szabadságvesztés jár. Hiába fellebbezett tehát a
kirendelt védő a bűncselekmény minősítésének enyhítéséért. Érvelése szerint
Boi Gyula azt követően támadt élettár-sára, hogy az asszony nem volt hajlandó felszámolni
a szomszédban lakó férfival folytatott viszonyát. A vádlottat ezt megelőzően
azonban már kétszer ítélték el erőszakos cselekmények miatt. Egyik alkalommal székkel
támadt gyermekei anyjára, a másik esetben pedig szemérem elleni erőszakot követett
el kislánya sérelmére.
2000. 04. 29. (IV/18)
