Az ügy gyökerei 1991-ig nyúlnak vissza: akkor jelent meg Mónus hírhedt könyve Összeesküvés:
a nietzschei birodalom címmel, melyben a szerző "új adatokra" hivatkozva többek között
azt állította, hogy a holokausztért tehetős szabadkőműves zsidók a felelősek, mert
Adolf Hitler az ő támogatásukkal jutott hatalomra, és az ő pénzügyi támogatásukkal
valósította meg a hatmillió zsidó életébe kerülő népirtást.
Mónust akkor ismeretlen személyek feljelentették kisebbség elleni izgatás vádjával,
ám a Csongrád Megyei Bíróság felmentette az írót. Mónus a felmentő ítélettől vérszemet
kapott: a legkülönbözőbb fórumokon kezdte terjeszteni nézeteit. 1994-ben a Nap
Tv-ben is megismételte, hogy a vészkorszakot maga a zsidóság idézte elő, majd hozzátette:
nincs ez másként napjaink Magyarországán sem, ahol a bíróságon bejegyzett zsidó
befolyású szabadkőműves-hálózat végzi a dolgát. (Mónust egyébként annak apropóján
hívták meg a műsorba, hogy "a magyarság nevében" feljelentette Horn Gyula akkori
miniszterelnököt, mert nyilvánosan megkövette a holokauszt borzalmait túlélt zsidóságot.)
A Mazsihisz ekkor sajtóközleményben reagált az adásban elhangzottakra: mint írták,
Mónus kijelentései kimerítik a közösség elleni izgatás bűntettét, ezért nem
maradhatnak megtorlás nélkül.
Mónus ellentámadásba lendült: rágalmazás miatt feljelentette a Mazsihiszt, Zoltai
Gusztávot és Kertész Pétert.
A szerdán kezdődött büntetőperben Mónus mint magánvádló képviselte a vádat,
mert az ügyészség a tények ismeretében nem tartotta szükségesnek közvád emelését.
"Nem az állítólag elpusztított hat- vagy tizenkétmillió zsidóról beszéltem,
hanem a Hitlernek juttatott zsidó támogatásról" – állította többek között vádbeszédében
Mónus, majd emlékeztette a jelenlévőket, hogy ezen kijelentéseiért egyetlen bíróság
sem ítélte el.
"Felháborítónak tartom, hogy holokauszt-túlélőként egy olyan per vádlottja
vagyok, amelyet egy holokauszt-tagadó indított" – mondta a tárgyalás során Zoltai
Gusztáv, majd Kertész Péterrel egyetemben kijelentette: ma is vállalja a per tárgyát
képező sajtónyilatkozat minden mondatát.
Mónus több pontot sérelmezett a Mazsihisz közleményéből: azt, hogy "hírhedtnek"
nevezték, azt, hogy elméletét az 1992-es, többek által náci hangütésűnek tartott
Csurka-dolgozathoz hasonlították (a bíró megfogalmazása szerint "lecsurkázták"),
valamint azt, hogy a közlemény szerint kimerítette a közösség elleni izgatás fogalmát.
A bíróság nem jogerős ítéletében megszüntette az eljárást, ugyanakkor rágalmazás
miatt megrovásban részesítette Zoltai Gusztávot és Kertész Pétert. Az indoklásból
megtudtuk, hogy a közlemény egyetlen eleme ítéltetett rágalmazásnak: az, amelyik közösség
elleni izgatás elkövetésével vádolta Mónust. A bíró kifejtette, azért marasztalja
el a vádlottakat, mert annak tudatában fogalmazták meg az inkriminált mondatot, hogy
egy korábbi jogerős ítélet felmentette Mónust a közösség elleni izgatás vádja alól.
Más szóval Zoltai és Kertész nagy nyilvánosság előtt mondott ellent egy bírósági
verdiktnek.
A vádló az ítélethozatal után súlyosbításért, a vádlottak felmentésért
fellebbeztek.
Kertész Péter lapunk kérdésére elmondta: logikátlannak tartja, hogy míg a "náci
hangvétel?" minősítés miatt nem marasztalta el őket a bíróság, a "közösség
elleni izgatás elkövetését" rágalomnak ítélte. "Ha egyszer egy nyilatkozat vagy
egy könyv náci hangvételű, miként lehetséges az, hogy szerzője nem uszított általa?"
– tette fel a költői kérdést az író.
Kertész továbbá azt is elmondta, hogy a tárgyalás másnapján Mónus telefonon
kereste fel, s alkut ajánlott: amenynyiben Kertész eláll a felmentés iránti fellebbezéstől,
ő sem kéri a súlyosbítást.
"Úgy látszik, »megszeretett«, aminek az lehet az oka, hogy a pereskedés során egy
egyetemi jó barátjáról kiderült, hogy az én bátyám" – adott magyarázatot a váratlan
fordulatra Kertész.
2000. 04. 29. (IV/18)
