"Amikor kórházunk elkezdte működését, a két Németország még nem egyesült.
Köztudott, hogy a keletnémetek és a nyugatnémetek itt, a Balatonnál találkoztak. Örültek,
hogy az egyik család találkozik a másikkal, és természetesen ittak. Mivel hozzászoktak
a gyorsan mélyülő tengerhez, itt is fejest ugrottak a stégről. Ez sajnos sokszor
egyet jelentett a halállal, mert nyakcsigolyájuk eltört, és a gerincvelő elszakadt"
– eleveníti fel a rendszerváltást megelőző korszak jellemző és intő emlékeit a
főorvos.
A motorcsónak-balesetek már nem jellemzőek a Balatonnál, mivel e járműveket
kitiltották a magyar tengerről. "Egyszer egy fiatalembert hoztak be, pontosabban egy
hullát, egy hatalmas, izmos embert. Feküdt az asztalon, semmiféle életjelet nem adott,
és ki volt vérezve. Elölről nem látszott rajta semmi. Nem is értettük, mi történt.
Akkor mondtam, fordítsák a hátára, és láttuk, hogy mint a hering, fel volt
szabdalva. Kiderült, hogy motorcsónakázott, majd a járm? orráról véletlenül
belebukott a vízbe. A motorcsónak végigment rajta, a propeller szántotta fel a hátát"
– meséli a horrorfilmbe illő történetet Klabuzai doktor.
Pomucz Tamás vitorlázó Európa-bajnok úgy véli: ahhoz képest, hogy az emberek
mennyire felelőtlenek, meglepően kevés a baleset. "Az emberek nem ismerik a vízmélységet.
Azt hiszik, hogy beeveztek, vagy bevízibicikliztek 2-300 métert, és ott már mély víz
van: beleugranak, és kész is a baleset."
Pomucz szerint a viharjelzés is speciális helyzeteket teremthet. "A meteorológusok
nem viccből teszik ki a jelzést, de ha ilyen esetben néhányszor nem tör ki vihar, a vészjelzés
hitelét veszti az emberek szemében. Azt hiszik, hogy elkerüli a Balatont, és mit sem törődve,
tovább lubickolnak a tóban."
A vitorlázó szerint tudni lehet az ég jeleiből, hogy mi következik. Sokkal kevesebb a
rizikófaktor abban az esetben, ha fel vagyunk rá készülve, és nem ér minket váratlanul
a vihar – teszi hozzá.
Az úszással kapcsolatban nagyon fontos tudatosítani, hogy egészen más egy uszodában
úszkálni, ahol part van, és biztonságban érzi magát az ember, és egészen más a nyílt
vízen úszni, ahol a legkisebb hullám is sokszorosa egy uszodai hullámverésnek – hívja
fel figyelmünket egy fontos tényezőre
Kutasi Gábor, a siófoki Vízirendészeti Rendőrörs parancsnoka. Kutasi szerint a
jellegzetes vízi balesetek általában fürdőeszközről történnek. Az emberek
kimelegszenek, és a vízbe ugrás előtt nem mosakodnak le, pedig a szervezetnek
fokozatosan kell átvennie a megfelelő hőmérsékletet. Körülbelül két héttel ezelőtt
történt a következő szomorú eset: egy apa és 13 éves lánya csónakkal bementek a
Balatonba. Már mély vízben eveztek, amikor a kislány megkérte az édesapját, hogy
hadd mártózzon meg a csónak mellett. Az apa megengedte, noha a kislány nem tudott úszni.
Ahogy beleugrott a vízbe, véletlenül ellökte magától a csónakot. Megijedt, és
elkezdett kiabálni. Az édesapja természetesen segítségére sietett, de mivel felhevült
testtel ugrott a vízbe, görcsöt kapott és elmerült. A 13 éves kislány a hajánál
fogva tartotta édesapját egy darabig – ameddig csak tudta. A kislánynak az volt a
nagy szerencséje, hogy a közelben vízibiciklizők meghallották a segélykiáltást, és
segítségére siettek. Sajnos az édesapa meghalt.
"A strandon meg kell érdeklődni a terület adottságait, sajátosságait, azt, hogy
milyen messzire lehet bemenni, vagy van-e valamilyen balesetei forrás, gödör vagy
ilyesmi" – mondja Kutasi parancsnok.
2000. 06. 24. (IV/26)
