Illés Zoltán, a Fidesz alelnöke, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke,
aki többször nyilvánosan konfliktusba került a miniszterrel, a Heteknek elmondta:
szakmai és szakmapolitikai tekintetben maximálisan igyekezett együttműködni Pepó Pállal
a kezdet kezdetétől fogva. A lemondás hátterének okai szerinte szakmai jellegűek.
Mint mondta: "Gondoljunk bele, még a külügyminisztérium is nyíltan bírálta a
jogharmonizáció elmaradását. Torgyán elnök úr a törvényesség és az alkotmányosság
tekintetében csillagos ötösre vizsgázva, rendreutasította Pepó Pált, aki nem tudta,
hogy nem a bizottság felelős a környezetvédelmi miniszternek, hanem fordítva, a
minisztérium felelős a bizottságnak."
Baja Ferenc szocialista politikus, egykori környezetvédelmi miniszter lapunknak úgy értékelte
Pepó távozását: "Régóta mondja mindenki, hogy menthetetlen." Baja szerint az
ellenzék és a civil szervezetek helyesen jártak el azzal, hogy régóta szakmai érvekkel
próbálták bizonyítani: Pepó alkalmatlan volt e tisztre, és minisztersége alatt a környezetvédelem
nagyon nehéz helyzetbe került mind Magyarországon, mind pedig az Európai Unióhoz való
csatlakozáshoz kötődően. Nem tudta teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyeket egyébként
annak idején a parlamenti bizottsági meghallgatáson ő ígért meg, ráadásul a
minisztérium szakapparátusában olyan mérv? tisztogatásokat hajtott végre, amelyek
ártottak a tárca színvonalas működésének – tette hozzá Baja Ferenc.
Fellélegezhetnek mindazok, akik a környezet- és természetvédelmet komolyan gondolják
– kommentálta Schmuck Erzsébet, a Magyar Természetvédők Szövetségének elnöke
Pepó Pál környezetvédelmi miniszter lemondását. Szerinte számottevő az ország
lemaradása az uniós környezetvédelmi jogharmonizáció és intézményfejlesztés terén,
s ezt Pepó Pál vezetésével nem lehetett volna behozni. Az MTI körkérdésére hasonlóan
vélekedett Droppa György, a Zöld Demokraták Pártjának társelnöke, Haraszthy László,
az Országos Környezetvédelmi Tanács soros elnöke, valamint Lukács András, a Levegő
Munkacsoport elnöke is.
2000. 06. 17. (IV/25)
